2017. jan 22.

Ma van a Kultúra Napja

írta: Clodovicus S. Carolus
Ma van a Kultúra Napja

Szomorú, de sok magyar embernek halvány lila lövése sincs erről.

kultura_napja.jpg

1823. január 22.-én Csekén, Kölcsey Ferenc befejezi a Himnuszt.
1844-ben pedig Erkel Ferenc zenéjével válik teljessé minden magyar ember nemzeti imádsága.
1938-ban Dohnányi Ernő átdolgozza a művet, így nyeri el ma is ismert formáját.
1989-ben jogszabályi védelem alá kerül, s így válik szöveges alkotmányunk részévé.
2012-ben életbe lépett alaptörvény is a Himnusz első sorával kezdődik.
„Isten, áldd meg a magyart!”

Kölcsey költeménye előtt Magyarországnak több népi himnusza is volt. A katolikusok a „Boldogasszony Anyánk” és az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” kezdetű éneket, a reformátusok pedig a „Tebenned bíztunk, elejétől fogva” kezdetű 90. Zsoltárt használták. De minden szigorú tiltás ellenére gyakran elhangzott a Rákóczi nóta is. Hiszen ebben az időben a hivatalos himnusz az osztrák császári himnusz volt.

Hymnus
A' Magyar nép zivataros századaiból

Isten, áld meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e' nép
A' múltat 's jövendőt!


Őseinket felhozád
Karpat szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
'S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.


Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
'S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.


Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
'S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.


Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!


Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú 's kétség mellette,
Vérözön lábainál,
'S lángtenger felette.


Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
'S ah, szabadság nem virul
A' holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!


Szánd meg Isten a' Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors a' kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbühödte már e' nép
A múltat 's jövendőt!

1823

Szólj hozzá

történelem irodalom magyarország