A genetikusok gyakorta vitáznak azon, hogy az öröklött tulajdonságok valódi oka ténylegesen genetikai eredetű, vagy van valami más huncutság is a dologban.

Abban azért megegyeznek a vélemények, hogy egyelőre az élet valójában kiszámíthatatlan, s bár a genetika tudománya az utóbbi évtizedben nagyokat ugrott előre, azért még mindig az út elején mozog.

Nézzünk egy egyszerű példát. Kedves kis olvasóm, ragadd meg saját fülcimpádat. Nos? Mit tapasztalsz? Lenőtt, bájosan kicsi avagy szabadon álló, nagy fityegős?
Egy iskolai vizsgálat szerette volna kideríteni, mennyiben függ a szülők örökítésétől gyermekük lenőtt avagy szabad fülcimpájának létrejötte. A genetikai felmérés eredménye teljes kudarc volt. Magyarul: lövése sincs senkinek, hogy miért lesz ilyen egy ember fülcimpája.
Annyi bizonyos, hogy az emberek 65 százalékának fityegős fülcimpa adatott, tehát őket kell tekinteni a fülcimpák domináns egyedeinek. De a vizsgált közösség 35 százalékának viszont bámulatosan szép, szexi lenőtt fülcimpát ajándékozott a teremtő.

A sokak szerint hókuszpókusznak tekintett ezoterika is megvizsgálta a fülcimpák helyzetét, s azok tartalmi jelentését. A nagy, szabadon fityegő fülcimpa arra utal, hogy tulajdonosa emocionális alkat, vagyis inkább érzelmi alapon dönt. Sosem titkolja érzelmeit, igen melegszívű, de ugyanakkor szereti kézben tartani az életét.
Akinek viszont kicsi vagy lenőtt csodás fülcimpája van, inkább józan, két lábbal a földön álló típus, aki elfogulatlan, mérhetetlenül nyitott világszemlélettel rendelkezik, már-már súrolva a zsenialitás szélső határait. Ám -nagyon megfontolt módon- érzelmileg csak azok előtt nyílik meg, akikben maximálisan megbízik. Ezt pedig csak keveseknek sikerül elérnie.