1961. október 30-án 11 óra 32 perckor, a földfelszíntől 4 kilométer magasságban Iván nagyot durrant.

A keletkező tűzgömb elérte a földet, s a fényét még ezer kilométerről is látni lehetett. A keletkező gombafelhő csaknem 70 km magasra emelkedett és 40 km szélesre terjedt. A szeizmikus lökéshullámok háromszor kerülték meg bolygónkat miközben felszabadult az 50 megatonnányi erő és 39 nanoszekundum energia. Csak összehasonlítás végett: Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák „mindössze” 25 kilotonnásak voltak és a két elpusztított városban közvetlenül a bombáktól 150 ezer ember halt meg. A sugárzás és az egyéb hatások pedig még 200 ezer ember életét követelték. Akkor mit tenne egy 50 megatonnás bomba?

Ez volt a világon az eddigi legnagyobb kísérleti atombomba-robbantás. Javában folyt a hidegháború, s az akkori szovjet vezető -Nyikita Hruscsov- utasítására erődemonstráló célzattal kellett megépíteni és felrobbantani. Iván később az AN602 illetve a RDSZ-202 nevet kapta, s három fázisú hidrogénbomba volt. Méretei ennek megfelelően alakultak: hossza 8 méter, legnagyobb átmérője 2 méter, súlya 27 tonna.

Állítólag készült egy 100 megatonnás „nagytestvére” is Ivánnak, amit a hidegháború idején egy keletnémet támaszponton őriztek. Csak bízhatunk benne, hogy ez kacsa, vagy ha mégis igaz, akkor már szétszerelve, semlegesítve rozsdásodik valahol.