Az ember azt gondolná, hogy az elektromos zene alig negyven valahány éves, s talán a híres Moog orgonákkal kezdődött. De ez a gondolati folyosó bizony zsákutcába visz, mert a legelső elektromos hangkeltő eszköz egy híján 100 esztendős.
A theremin -vagy amúgy magyarosan: léghárfa- 1919-ben született, s feltalálója Léon Theremin volt. Eredetileg orosz fizikatudósként dolgozott, s Lev Szergejevics Tyermen név állt a személyes okmányaiban.

A theremin egy még ma is igen különlegesnek számító hangszer, melynek igen egyedi hangzása van. A megszólaltatása is speciális, mert hozzá sem kell érni, csupán egyik kezünkkel a levegőt markolászni, a másikkal pedig integetni. Mindezt egy vízszintesen illetve függőlegesen elhelyezett antenna között.
Mindig is hülye voltam fizikából, így csak annyit értek az egészből, hogy a theremint gyakorlatilag két oszcillátor meg két antenna alkotja, s a közéjük kerülő kezek okozzák a frekvenciakülönbséget, amit egy erősítőn keresztül hallhatunk. Fura, afféle földöntúli hangzása van, s hosszabb ideig hallgatva elég idegesítővé válik.

Ha sikerült kicsodálkoznunk magunkat, akkor vissza is térhetünk az alkotóra. Érdekes manusz volt. Mint már említettem, a fizikát imádta a legjobban. A hangszer kitalálása megnyitotta előtte a nagyvilág kapuit. Először Európát utazta be koncertezve, majd meghívást kapott Ámerikába. Ott olyan jól érezte magát, hogy nem is igen akart hazamenni Oroszországba. Inkább cégeket alapított, összebarátkozott egy rakat gazdag hírességgel, például Einsteinnel, Chaplinnel vagy a későbbi elnökkel Dwight Eisenhowerrel. Hangstúdiójában gyakran megfordult George Gershwin és Maurice Ravel. Riasztórendszereket talált ki és továbbra is theremin koncerteket adott. Orosz feleségétől elvált és elvett egy fekete bőrű balerinát. Minden nagyon szép és jó lett volna, ha meg nem jelenik a KGB (akkori nevén: Cseka) és nem emlékezteti arra, hogy tulajdonképpen miért is hagyták Amerikába költözni. Figyelmeztették, hogy a parancs szerint, mint ügynöknek, jelentéseket kell tennie orosz migránsokról és amerikai fontos emberekről. De főhősünk nagy ívben tett az egészre, ezért többszöri felszólítás után a szovjet hatóság elrabolta és a Gulágra vitte. Sztálin bácsi csak akkor volt hajlandó engedni a szigorán, ha tudását a szovjet hatalomnak szenteli. Besegített Tupoljevnek a híres repülőgép-tervezőnek, többek közt kitalált egy nagy felbontású kamerát és képernyőt, mellette pedig kifejlesztette a Burán nevű speciális lehallgató készüléket, mely nagyon messziről, vagy nagyon vastag betonfalon keresztül is képes volt közvetíteni. (Ebből aztán később lett is nagy nemzetközi botrány.)
A sok hasznos szovjet találmányért jutalmul Moszkvában élhetett, s újra levelezhetett külföldi barátaival. De a hetvenes évek elején egy intrejú miatt ismét megorroltak rá, s megalázó helyzetbe került. 1991-ben járt ismét az Egyesült Államokban, ahol a Stanford Egyetem meghívására több előadást is tartott. 1993-ban 97 éves korában lépett át az árnyékvilágba. Sírja a moszkvai Kuntsevo temetőben található.