Bemutatom a 470 éve született szabadgondolkodó humanistát, aki képes volt meghalni az elveiért.

Giordano Bruno 1548-ban született Nápoly mellett. 24 évesen szentelték pappá. A tudós-filozófus szerzetes már egészen fiatalon szembe került az egyházzal, mert bizonyos dogmákkal képtelen volt azonosulni. Nyughatatlan, lázadó természete miatt sehol sem volt maradása. Újszerű egyházi tanaival, vallási és tudományos elképzeléseivel az egyház által végletekig elbutított reneszánsz ember képtelen volt azonosulni, így hamar szembe találta magát a hatóságokkal is.
Még ma is hihetetlenül hangoznak a történelmi korhoz képest merész megállapításai. A csillagászat területén például kijelentette, hogy a csillagok távoli napok, melyek körül akár bolygók is keringhetnek. A világűr végtelen, s egy láthatatlan természeti erő tartja össze és irányítja. A vallást is a feje tetejére állította azon nézeteivel, hogy Isten maga a természet, Jézus pedig nem isteni eredetű, hanem hús-vér ember volt, egy forradalmár, aki ügyes mágiával állította maga mellé híveit. De lelepleződött, s ezért egyszerűen felakasztották.

Hát, abban a korban azért ez egy kicsit erős lehetett. De mivel az egyház felszentelt papjaként, dominikánus szerzetesként mondta mindezt, az inkvizíció nehéz helyzetbe került. Hét esztendőn keresztül tartott a per, melynek végén nyolc pontban foglalták össze bűneit. Kérték, vonja vissza tanait, könyveit semmisítse meg, de konokul ellenállt. Nyolc napon keresztül kínozták, hátha ez majd hatással lesz elhatározására, ám nem sikerült rábírni arra, hogy feladja elveit. 1600. február 17-én lemeztelenítve, nyelvét egy deszkához szögelve -hogy ki ne ejthessen egy eretnek szót se- vitték a római Campo de Fiori térre, hogy ott egy hatalmas máglyán elégessék.

Az egyház még századok múltán is tagadta az eseményt. Ma már elismeri ugyan és helyteleníti az eljárást, de Giordano Bruno neve még mindig az eretnekek listáján szerepel. Mártíromsága komoly üzenet volt az utána következő korok gondolkodóinak. E végletekig bátor kiállás a szólás és gondolati szabadság mellett követendő példaként szolgálhat ma is.

„...az a fontos, hogy mindenki tegye meg, amit megtehet...”