Hogy milyen is a női szépség? Nisikava Szokenobu japán költő így fogalmazta meg a női szépséget:

1. A nő haja kecses ívben keretezze homlokát, és sejtelmes fényű legyen, mint a holdsarló.

2. A szeme mindig úgy csillogjon, mintha éppen egy csepp harmat hullott volna bele.

3. Orra virágkehelyhez hasonlítson.

4. Szája kicsiny legyen, piros és illatos, mint a selyempapírból kivágott rózsa.

5. Keble a teljében pompázó lótuszra emlékeztessen, Vénusz-dombja cipóra.

6. Hasa lapos legyen és fehér, mint a sületlen lepény, köldöke a gyönyörök gödre, mely olajosan barna, akár a datolya.

7. Csípője hajladozzék, mint fűzfa a szellőben, felvillantva kecsességét a két félgömbnek, amely testének kupolája.

Az bizonyos, hogy a női szépség igen relatív és rendkívül változatos. Ezért nagy fába verem fejszém, vagy a fejem, hogy általános véleményt alkossak. Talán a női szépség történetéből kellene kiindulnom a willendorfi vénusztól esetleg Marilyn Monroe-ig? Mert az tény, hogy történelmi koronként igen sokat változott a szépségideál.

A már említett willendorfi Vénusz egyértelműen az agyagba vésett ősanya, ősnő, hatalmas, gömbölyű idomokkal. Sok évszázadon keresztül tartotta magát az a nézet, hogy a telt formák tekintendők szépnek. Aztán eljött az ókor, s innentől kezdve határozottan kialakultak a különféle irányzatok. Az ókori Egyiptom sírfeliratai egyértelműen arról árulkodnak, hogy előkelő körökben a filigrán termet volt a kívánatos. Ugyanakkor a görög hatás már egy másik divatirányzatot hozott. Cleopátra -az utolsó ókori egyiptomi uralkodónő inkább egészségesen teltkarcsú volt, s ez tekintendő a kor római ideáljának. A későbbi idők görög szobrászai a sportos, idealizált arányokat és idomokat tartották fontosnak márványba faragni. A milói Vénusz alakja világosan érzékelteti a szinte matematikai, aranymetszéses arányokat.
A középkor újra az igazán nőies idomok időszaka, ahol a buja vágy tárgya -bár maga a tény a hamis egyház részéről elítélendő- az élettől duzzadó Nő. Jó példák erre Botticelli izgalmasan szépséges nőalakjai, vagy Da Vinci sejtelmes mosolyú Mona Lisa-ája. Aztán az újkor hajnalán feltűnnek a zsírpárnák, majd még több zsírpárnák, akár Rubens festményein, hogy aztán a reformkor és a nagy forradalmak időszakában normalizálódjon a helyzet. Végül pedig a 20. Század elhozza a teljes skáláját a lehetőségeknek.
A szépség kilép a művészet világából, kutatható tudománnyá, irányítható, hatalmas pénzösszegeket megmozgató iparággá változik. Trendek követik egymást, ahol pontos szabályok határozzák meg, mi is a női szépség.

Íme a 20-as évek Amerikájából egy adat az ideális méretekről:
Magasság: 168 cm - Nyak: 34 cm - Mell: 86 cm - Derék: 67 cm - Has: 95 cm - Comb: 50 cm - Boka: 20 cm
Ám a 30-as évek vége felé már változnak az arányok, a nyak, a derék és hasméretek csökkennek.

1929-ben rendeztek először szépségversenyt Magyarországon Miss Hungária néven. A már fentebb leírt arányok figyelembevételével a versenyt egy keszthelyi orvos leánya, Simon Erzsébet (Böske) nyerte, akit ugyanebben az évben Párizsban, 17 ország versenyzői közül megválasztottak Miss Európának is.

A II. Világháború után a szépségipar végérvényesen szétterebélyesedett. Gyors egymásutánban követték egymást a trendek, a felgyorsult társadalmi mozgások is kialakították az új női szépség fogalmát. Korosztályonként, adott társadalmi osztályonként a legkülönfélébb elméletek születtek arról, hogy milyen is, milyennek KELL lennie a szép nőnek. A modern kor nőtípusa egyre messzebb került a realitásoktól, s a média által harsogott, erőszakos irány felé fordult. Így történhetett meg az is, hogy egy fiatal Brazil modell Ana Carolina Reston halálra koplaltatta magát.

Mert miről hallani mindenhonnan?
A szépség nagyobb előnyökkel jár!
Kutatások állítják, hogy a szép lányok, a szép nők többet kapnak az élettől. Jobb jegyet az iskolában, jobb állást, jobb szolgáltatást, több törődést, s ráadásul a szép nőkkel szemben még a törvény is elnézőbb.

Egy német plasztikai sebész kitalálta, hogy kiszámolja a tökéletes szépséget az arcon. Természetesen a doki számítógépet használt és az eredményt elnevezte BQ100-nak. Az értékekkel mesterségesen megalkotta a matematikailag tökéletes arcot, melyet anno csak Claudia Schiffer közelített meg BQ92-vel.

Vagy itt van a WHR a testi arányosság nemzetközileg elfogatott mértékegysége, a WHR= Waist-to-Hip-Ratio, azaz derék-csípő arány.
A csípő átmérőjét el kell osztani a derékéval, ami ideális esetben 0,7.
De hogy ez tulajdonképpen miért ideális?

Az bizonyos, hogy a nők önmagukkal elég szigorúak és nem túl elégedettek,
A nők 62%-a elégedetlen az arcával
77%-nak nem tetszik a karja
82% gyűlöli a derekát
91% nem csípi a fenekét
62% nincs kibékülve a kezével
77% szégyelli a lábát
71% elégedetlen a lábfejével
86% úgy gondolja, hogy a férfiak jobban vonzódnak a karcsú nőkhöz
86% már diétázott (közülük 93% azóta visszahízott)
29% plasztikai sebészhez fordulna
33% fontolóra venné, hogy kés alá feküdjön-e
92%-nak narancsbőre van
96% elégedetlen a csípőjével és a combjával
68%-nak nem tetszik a melle
85% mindennap gondol az alakjára

Jelenleg éppen forradalom zajlik a nők részéről, főleg a művészvilág hölgyeitől hangos a mindenen csámcsogó bulvár média. Személyes véleményem eltér az átlagtól, de ez a bejegyzés most nem erről szól. Majd máskor. Bárhogy is van, mi, férfiak olyannak szeretjük a Nőket, amilyenek. Nélkülük unalmas és üres lenne a világ.