Ebben a sorozatban volt már minden. Nem is sorolom. Mai epizódomnak azt a címet adom: jótékonysági tipi-tapi.

Szóval, Japánországban minden évben egy kora nyári napon, csinos, fiatal leánykák sorakoznak fel egy hosszú, keskeny asztal hosszanti oldalán. Egy jótékonysági szervezet toborozza az ifjú hölgyeket -természetesen csakis- adománygyűjtő megfontolással. A 15 kisasszony között akad profi pornószínésznő, erotikus táncos, de unatkozó, a perverzióktól sem visszariadó egyetemista is. Dolguk mindössze annyi, hogy keblüket két napig -némi anyagi hozzájárulásért cserébe- szabad matatásra bocsájtják. Az elmúlt alkalmakra visszatekintve az érdeklődés valószínűleg az idén is túlszárnyal majd minden elképzelést, így aztán a második nap végére igen szép summa gyűlik össze, melyet -ahogy eddig is- valamely közérdekű kutatás számára ajánlanak fel.

Hm..., talán nem is olyan nagyon furcsa ez. Még az is lehetséges, hogy itthon is beleférne a műsorstruktúrába. Nem? Valamelyik moslék-tévé bevállalhatná. Tipi-tapi show! Szeretlek Ciciország! Vezethetné valamelyik éppen aktuális nyikhaj senkiházi. Első nap lehetne licitálni a cicikre - cicilicit, majd az adakozók között kisorsolnák azt a szerencsés ötvenet, vagy százat, aki másnap élőben is megmatathatná a didiket. Közben mehetnének az egyre szánalmasabb előadók produkciói. Az esemessel támogatók között pedig értékes ajándékokat sorsolnának ki, például F. Pákó - Add ide a didit cédéjét és ehhez hasonló nyalánkságokat. Végül a bevételt pedig szépen szétosztanák néhány bennfentes haver között. Na, hát ha a tükörbe nézek, akkor nem egy zseni néz vissza rám? Dehogynem, pajtikák!