2015. okt 21.

Krúdy

írta: ClownPepito
Krúdy

Krúdy Gyula kisnemesi családba született Nyíregyházán 1878. október 21-én.

Édesapja ügyvédnek szánta, de minden igyekezet ellenére író, újságíró lett. Benne egyesült az egész Krúdy család esszenciális jó és rossz tulajdonsága. A nagymamától a szellemi, spirituális érzékenység és a rendkívül színes fantázia; a nagypapától a bohém nőcsábász, a dzsentri hajlam ötvöződött benne.

Egész életének pályaíve jellemzően magyar, sorsszerűen tragikomikus és abszurd. Írói karrierje egészen fiatalon hihetetlen sikerekkel indul, s tör feljebb, egyre feljebb. Már fiatal íróként a bohém társaság közepe, a végtelen ivászatok, kártyapartik és „vöröslámpás” házak legendás alakja. Talán több anekdota él Róla, mint az összes magyar íróról együttvéve. Ezek jó részét maga alkotta meg, mert történeteiben mindig ügyesen keveredett a valóság a fikcióval.

Talán Krúdy volt az első magyar író, aki szinte patikamérlegen adagolt módon képes volt elegyíteni a romantikát a realitással, ugyanakkor ötvözni az impresszionista ábrázolást a társadalomkritika lehangoló valóságával. Mindezt könnyedén, időnként elegáns, máskor vaskosabb humorba pácolva, körítve a kulináris élvezetek sorával.

Bohém volt, minden porcikájában bohém, aki úgy érezte, hogy 1919-ben a forradalmárok mellé kell állnia. Hihetetlenül rossz döntést hozott, mert a tanácsköztársaság bukása után addig felépített írói karrierje, hírneve és viszonylag jó anyagi helyzete egycsapásra szertefoszlott. Barátai segítették, ahogy tudták, de szinte elbújt a budai kiskocsmák félhomályos sarokasztalainál, fröccsök és „ájnspenner”-ek társaságában. Magyar tehetség-sors, hogy kis senkik alázták meg folyamatosan, s az állandó szégyen elől csak örök szeretője -az alkohol ölében- lelt menedékre. Ugyan hol is vannak már azok a fényes lakomák, a nagy vigasságok, a napokig tartó ivászat, a kártya, a nők... Ott vannak mind a regényekben, a novellákban, s java részük soha nem is létezett másutt.

1933. május 12-én hajnalban, betegen, adósságokban úszva, kisemmizve, megalázva ment el. Az asztalon a legolcsóbb bor maradéka. Mikor kilépett, a hajnali budai párából elé gördült a fiáker, a bakon Rézorr kapitány.

-Hova megyünk, Gyula úr?- Kérdezte rekedten.

-Haza, de kis kitérővel.- Hangzott a válasz.

krudygyula.jpg

Szólj hozzá

irodalom