Alfred Bernhard Nobel betegesen rettegett attól, hogy tévedésből élve eltemetik.

Ezért úgy tervezte, hogy hatalmas vagyonából a jelentősebb városokban krematóriumot építtet - biztos, ami biztos - alapon. Így aztán halálakor egy orvos eret vágott rajta, hogy bizonyos legyen a halál beállta. Ekkor Alfred Nobelnek több mint 90 gyára és 350 szabadalma volt, vagyona meghaladta a kilencmillió dollárt. 1896. december tizedik napját írták.

De honnan is lett az a mesésen nagy vagyon? Egyetlen szó: Dinamit.

Nobel kémikus volt. 1847-ben kezdett játszani a tűzzel, vagyis kísérletezgetni a nitroglicerinnel, ami egy marhára robbanékony folyadék és szintén a mi Alfrédunk találmánya. Ez a képlete, mely nekem, aki mindig is tökhülye voltam a kémiához, semmit sem mond, de hátha valaki elalél a gyönyörtől, ha látja: C3H5N3O9.
Szóval, Alfrédunk azon töprengett, hogy miként is lehetne ezt a folyadékot felhasználni a bányászatban úgy, hogy a bányászok is életben maradjanak, ami nem volt egy hátrányos szempont akkortájt. Lőporhoz adagolta, így sokkal erőteljesebb robbanást produkált az addiginál, de igen hadilábon állt a találmány. Később egy gyári baleset következtében öten haltak meg, közöttük Nobel 21 éves öccse is. A korabeli egyik újság félreértette a hírt és tévesen Alfred Nobel halálhíréről számolt be azzal, hogy : „Meghalt a halál kereskedője!”
Ez nagyon rosszul esett Nobelnek, lehet, hogy még sírt is, bár svédként nem lehetett nagyon érzelmes, ezért alapított egy Nobel-díjat, hogy ezáltal -gondolta- valami jót is tegyen az emberiségért, aki persze nem volt túl hálás, ha figyelembe vesszük a robbanóanyag későbbi felhasználási módját.

De térjünk csak vissza a nitroglicerinre. A mese úgy szól, hogy kiloccsant egy kis nitroglicerin, amit az ott tárolt kovaföld -ezt sem tudom, hogy micsoda- magába szívott, s így megszületett a dynamite. (Azért írom így, mert még a végén összekeveri valaki a Dinamit nevű zenekarral.)
Ez a sztori ugye eleve marhaság, mert ha a nitroglicerin loccsan, akkor az nagyot szól. A valóság természetesen hosszas és roppant körültekintő kísérletezés eredménye volt. Így a 75% nitroglicerin, 0,5% szóda és 24,5% kovaföld keverék már alkalmassá vált az ipari felhasználásra. A szabadalom 1867. november 25-én történt, így jogosan tekinthetjük e napot a dinamit szülinapjának.