2018. sze 22.

Ősz

írta: ClownPepito
Ősz

Szeptember 23-án, hajnali 1 óra 54 perckor senki ne rémüljön meg, ha szelíden kopognak az ablakon.

Megérkezik Ősz hercegnő. Kicsit leül a kanapéra, hamiskás szemmel körbe tekint, majd huncutul a tömött bőröndjeit cipelő Nyár lovag után integet, akit már vár a déli féltekén szeretője, Tavasz tündérhercegnő. Remélem, nem kési le a vonatot. Miért nem ment taxival, úgy kényelmesebb lett volna. Sose hallgat az ember fiára.

Valaha Ősz hercegnőt Földanyaként ismerték, s így vagy úgy, de minden nép vidáman ünnepelte eljövetelét, hiszen e nap a nyugalom napja is, amikor a fényből és sötétségből egyformán részesülünk. Ilyenkor a földi és szellemvilág ereje egyensúlyba kerül, s ezt az ünnepet -általában- még a természet is tiszteletben tartja. Táltosaink e napon kicsi pogácsákat sütöttek, s szétosztották a szegényebb családok gyermekeinek. A kelták, -kik minékünk talán távoli felmenőink- ekkor tartották Mabon ünnepét, melyen DEA-ANU (éDEsA-ANyU), a Földanyának adtak hálát a bőséges termésért. Hiszen ez az időszak a betakarításé, a szüreté. Beérik a dió, mogyoró, a szőlő, a körte. Learatják a gabonát, melyhez a „nyakvágás” hagyománya kapcsolódott. Nem, nem gyilkoltak meg senkit, csupán az utolsó kéve gabonát vágták le oly módon, hogy az arató legények sarlóikat dobva metszették le a kévét, amit aztán vízbe tettek -kívánva a bőséges csapadékot-, majd szalmabábként őriztek a következő aratás kezdetéig. Ha jó volt a termés fiú, ha rossz volt, akkor lány babát kötöttek belőle. A betakarítás után nagy ünnepséget csaptak, ettek és ittak, jól be is rúgtak a töménytelen mézes bortól.

Aztán jöttek a térítők, akik először tiltották, majd végül néphagyományként elkönyvelve az ünnephez ragasztottak néhány keresztényi csodát meg csupa aranyba öltöztetett szentet, leginkább a harcias Mihályt, a biztonság kedvéért.

Később a tudósok igyekeztek a természet titkára fényt deríteni. Rájöttek, hogy a Föld nevű bolygó csak majdnem gömb alakú, s utazását, forgását, napszakainak, évszakainak változását a precesszió és negáció irányítja, vagyis konyhanyelven: a Nap és a Hold együttes gravitációs ereje a Föld mozgatórugója.

Szóval szeptember 23-án, hajnali 1 óra 54 perckor meg se rezzenjünk, amikor halkan szobánkba lép DEA-ANU, Földanyánk, gyengéden megsimítja homlokunkat, lecsúszott takarónkat reánk teríti, majd szelíd mosollyal, aranybarna derengéssel tovatűnik.

oszinapej.jpg

Szólj hozzá

történelem izébigyók