2018. sze 30.

Gutenberg - avagy a nagy lúzer

írta: ClownPepito
Gutenberg - avagy a nagy lúzer

Ha jól belegondol az ember, az igazi nagy zsenik végül mind sikertelenül, szegényen vagy csak egyszerűen dicstelenül végezték. Ez persze így nem igaz, de többségük nem tudta jól kezelni tehetségét, mert zsenialitásuk mellett hiányzott belőlük a dörzsöltség, a rafinált gazemberség.

Sajnos a könyvnyomtatás úttörője, a kb. 1400-ban, Mainzban született Johannes Gutenberg is közéjük tartozott.
Harminc évesen az ötvösség és aranyművesség mellett kezdett el a könyvnyomtatással komolyabban foglalkozni. Akkoriban a nyomtatás előtt a teljes oldalak „nyomólemezét” kellett elkészíteni, ami később több technikai nehézséget okozott. Johannes első újítása abban állt, hogy ezeket a fatáblába vésett lemezeket betűkre darabolta. Nem lett túl szép a végeredmény, de kisebb és egyszerűbb nyomatokra így is alkalmasabb volt. Rájött, hogy az irány jó, de a betűket nem fából, hanem fémből kell elkészítenie. Hosszas próbálkozás után egy ólomkeverék tűnt a legalkalmasabbnak.
Hogy megnyithassa első nyomdáját, pénz kellett. Sok pénz. Kapott is kölcsön, s remekül működött a kis egyszemélyes vállalkozása. Ekkor befutott egy igazán nagy megrendelés az egyháztól. Biblianyomtatás. No, ehhez már nem volt elegendő technikai és anyagi feltétel, ezért üzlettársat, afféle befektetőt keresett. Talált is egy bizonyos Johann Fust nevű hitelezőt, aki hajlandó volt 800 aranyforintot invesztálni az üzletbe azzal a kikötéssel, hogy az általa ajánlott segéddel, név szerint Peter Schöfferrel kell dolgoznia. Gutenbergnek nagyon fontos volt ez a munka, hiszen végre megmutathatta az egész világnak, hogy a könyvnyomtatásnak igenis van jövője. Szegénykének lövése sem volt arról, hogy a maga mellé vett tanítvány valójában hitelezőjének jövendőbeli veje és sötét tervek egyik kulcsembere.

Gutenberg nagy reményekkel kezdett bele a munkába, a 641 lapos, laponként 42 soros, iniciálékkal díszített Biblia elkészítésébe. Arra törekedett, hogy a végeredmény majdnem úgy nézzen ki, mintha kézzel készült kódex lenne, de könnyen sokszorosítható, ezáltal jelentősen olcsóbb előállítási költségekkel. Már felénél járt, amikor a hitelező benyújtotta igényét a teljes összegre. Szerencsétlen Johannes nagy nehezen még összeszedett volna 300 arany forintot, de Fustnak a teljes kölcsönadott összeg kellett. Így az egész nyomda, a félig kész bibliákkal, az alapanyagokkal, tudással és miegyébbel - minden a hitelezőé és annak vejéé lett. Gutenberg pedig mehetett a sóhivatalba.

De aztán egy másik hitelező megszánta, s így elkészülhetett egy szerényebb, 36 soros Biblia, bár valószínűbb, hogy csak technikai tanácsadóként működött közre egy másik nyomdában.

Peter Schöffer a valamikori segéd jól megtanulta mesterétől a technikai fogásokat, így a nyomtatott Bibliák, imakönyvek és egyéb egyházi kiadványok gyorsan elkészültek. Apósa kiváló üzleti érzékkel két változatban árulta a Bibliákat, s Németországon túl Franciaországban is nyitott árusítóhelyeket. A gyönyörű és viszonylag olcsó (40 aranyforint) Bibliákat vitték, mint a cukrot. A könyvértékesítés pontosan olyan felfelé ívelő szakmává vált, mint maga a nyomtatás. A franciák -mivel a könyvnyomtatásról még akkor nem hallottak- Fust urat boszorkánysággal és az ördöggel való cimborálással vádolták meg, hiszen ugyan miként is teremthet elő ilyen rövid idő alatt ennyire sok Bibliát és egyéb egyházi könyvet?! A Schöffer család továbbvitte és tökéletesítette a Gutenbergtől eltanult nyomdatechnikát, s bizony sok emberöltőn át uralták a könyvnyomtatási, a nyomdatechnikai piacot. Fust (később Faust) papa pedig tökélyre vitte a „píárt” és az egész üzleti vonalat. Hja, hogy Gutenberget kisemmizték, nevét, érdemeit elhallgatták? Ugyan már! Ezt ma, a végtelenül érzelem és pénzközpontú világban egyszerűen csak üzleti stratégiának neveznénk.

S hogy végül a majdnem névtelen Gutenberggel mi lett? Itt-ott még felsejlik neve, néhány lexikon, kisebb kiadvány nyomdászaként, de csakhamar felhagyott e tevékenységgel, s inkább eredeti szakmájában, ötvösként, aranyművesként és tükörkészítőként tengette napjait. 1468 elején lépett át a túlvilági létbe, gyakorlatilag szegényen és elfeledve. Szerencsére az utókor lelkes történészei azonban megtalálták az igazsághoz vezető vékony Ariadné fonalát, mellyel kihúzhatták az elfeledettség és tagadás porában rejtező tényeket. Európában Johannes Gutenberg volt a könyvnyomtatás úttörője, aki újraértelmezte a nyomdatechnikai ismereteket, aki képes volt a már akkor is létező lehetőségek összekapcsolásával egy új iparágat létrehozni. Övé az egyedüli érdem, Ő volt az, aki megadta a kezdő löketet, aki először nyomtatott könyvet az öreg kontinensen.

gutenberg-mix.jpg

Szólj hozzá

történelem