2019. már 25.

Párnapapa

írta: Clodovicus S. Carolus
Párnapapa

Egy híján fél évszázados az az író, rendező, akinek az egyik darabját készülünk színpadra állítani. A családja eredetileg ír, de Ő Londonban született, s ott ír. De pocsék poén!
Azt tartják Róla, hogy Ő a modern, angol dráma fenegyereke, aki 16 évesen abbahagyta a tanulást és a tévénézés mellett csak az írásra koncentrált. Tévéfüggőként leginkább a horrort és a durvább akciófilmeket részesítette előnyben, ifjú korában szinte csak Tarantino, Lynch és Scorsese mozikat nézett.

Martin Franan McDonagh eleinte nem aratott sikert, se színpadi műveivel, se rádiójátékaival. Aztán 1996-ban az égre szökkent szerencsecsillaga, mert Dublinban bemutatták első művét, amit állítólag nyolc nap alatt írt. A Leenane szépe sikert aratott, s mire a következő évben Londonban is műsorra tűzték, már négy drámája ment különböző színházakban.

mmcd.jpg

„Azért kezdtem csak el drámákat írni, mert minden mással kudarcot vallottam, ez volt az egyetlen irodalmi forma, amely megmaradt számomra.”

Írói nyelvezete sem szokványos, mert speciális ír dialektust használ. A történetei viszonylag könnyen érthetők, befogadhatók, bár gyakran elgondolkodtató témák is felbukkannak bennük. A Párnaembert érte is némi kritika a túlzott filozófiai fejtegetések miatt.

„McDonagh született mesélő, hatalmas érzékkel a drámai szerkezet iránt.” (London Times)

Alapvetően termékeny írónak számít, hat színpadi műve igazi világsiker lett. - Leenane szépe (1996), Kripli (1996), Koponya Connemarában (1997), Vaknyugat (1997), Alhangya (2001) és a Párnaember (2003). Ha műfajukat akarjuk meghatározni, akkor nincs egyszerű dolgunk, mert alkotásai valahol a horror, a pszichothriller és a fekete komédia határain belül mozognak.

Testvére révén belekóstolt a filmezésbe is. Első, mindössze 27 perces rövidfilmje (Six Shooter) 2004-ben rögvest Oscar-díjat is kapott. Már ebből következtetni lehetett, hogy hamarosan egy nagyobb filmet is elkészíthet. Így született meg az Erőszakik című, 100 perces, fekete komédiája, melyben a „fuck” szó 126 alkalommal hangzik el. McDonagh -ahogy színpadi műveiben, úgy a filmjeiben is- trükkösen manipulálja a nézőt. Jellemzően a kiszámíthatatlanság a legfőbb eszköze, amihez viszont a remek alapsztorik adják a mankót. Helyenként ugyan sablonos, de összességében érdekes, furcsa, mondhatni beteges figurákat mutat be, ezért a néha lapos, túlmoralizáló részeket elnézzük Neki.

Utolsó nagy sikere a 2017-ben bemutatott Három óriásplakát Ebbing határában című nagyjátékfilmje. Az alkotás begyűjtött öt BAFTA-díjat, négy Golden Globe-díjat és két Oscar-díjat. Ezen kívül az amerikai színész-szakszervezet Screen Actors Guild-díjaiból is kapott négyet.

Ha jól kutakodtam, akkor a Párnaember című fekete komédiája vezeti a legtöbbször bemutatott színpadi műveinek listáját. Itthon is legalább tíz társulat tűzte már műsorára, de magyarországi „ősbemutatója” a Radnóti Színházban volt 2016 májusában, s a csaknem három órás művet két részben játszották. Ígérem, a mi verziónk nem lesz ilyen hosszú (hi-hi-hi). A produkció alappéldányát Merényi Annától, a fordítótól kaptuk meg. A társulat nevében szívből köszönöm Neki ezt a gesztust. Bízom benne, hogy -ha sikerül megszerveznünk- akkor ellátogat hozzánk.

mcdonagh2019.jpg

A Párnaember egy fura történet. Morbid fekete komédia, melyben gyakran a néző nem tudja eldönteni, hogy sírjon, nevessen, izguljon, féljen vagy szánakozzon. De egyet elárulok: Minden elhangzó mondat, még a csúnya szavakból álló is fontos. Ezért sem szeretnénk, ha 16 éven aluliak megtekintenék. De tényleg!
Mást nem is mondok. A többi legyen meglepetés.

parnapromo2.jpg

Szólj hozzá

irodalom színház művészet szakma egyesület