2019. aug 13.

Alfred

írta: ClownPepito
Alfred

A fiatal Alfred egy amerikai stúdió angliai irodájában kezdett dolgozni, mint a némafilmek feliratozója.

Mivel műszaki rajzot tanult, ez a munka nem volt túl megterhelő, ezért aztán főnöke a szövegek megfogalmazását is rábízta, sőt, időnként a felvett nyersanyag vágását is Ő végezte és rendezőasszisztensként is közreműködött. Észrevétlenül elsajátította a filmkészítés alapjait, a "fényfestés" kisebb trükkjeit.

 

A stúdió tönkrement és hazament Amerikába, de Alfred maradt. Az üres műtermeket egy fiatal, angol producer, Michael Balcon bérelte ki, aki megengedte Alfrednek, hogy elkészítse első filmjét, a Tizenhármas szám címmel. 

Egy másik film forgatásakor ismerkedett meg későbbi feleségével, Alma-val, aki komoly társa lett a munkában is. Lassan, de biztosan elkötelezte magát a rendezés mellett, bár kezdetben még nem találta saját stílusát. Sok film el is veszett az évek során, amit Alfred cseppet sem bánt.

 

1927-ben forgatta az első olyan filmet, A titokzatos lakó címmel, amiben először felcsillan a csak rá jellemző stílus. Maga is ezt a filmjét tartotta az első "Hitchcock-filmnek". Ő találta ki az úgynevezett "storyboard"-ot, ami apró, rajzos képkockákkal, szöveges megjegyzésekkel vázolja fel a teljes filmet. Már ebben az alkotásában is merőben új kameraállást használt, hiszen üvegpadlót alkalmazott, így a történéseket alulról is felvette.

Aztán jött a hangosfilm. Alfred volt az, aki Angliában elkészíthette az első angol hangosfilmet, Zsarolás címmel. Először ugyan némafilmnek indult, de a végére hangosfilm lett.

Az első nemzetközi sikereket még angol filmrendezőként aratta. (Az ember, aki túl sokat tudott - 39 lépcsőfok - Londoni randevú.) Aztán Hollywood átcsábította Amerikába. Itt aztán nem minden úgy ment, ahogy azt elképzelte, mert sokszor kellett olyan filmeket is megrendeznie, amihez semmi kedve sem volt. De tudta, ez az ára annak, hogy saját filmjeit elkészíthesse. A Menderley-ház asszonyához például nem nagyon volt kedve, de úgy megcsinálta, hogy egy szép, aranyozott szobrocskát is kapott érte.

 

Közbejött a második nagy háború. Alfred hazautazott Angliába, hogy híradós felvételeket készítsen, s hiszem, hogy ez az időszak jót tett rendezői szemléletének.

 

A 40-es évek végétől visszatérhetett eredeti stílusához, a thrillerhez, melynek -szerintem- koronázatlan királya. (A gyanú árnyékában - Elbűvölve - Kötél - Forgószél )

Nem mindegyik film lett kasszasiker, de elkészítésük során tökéletesítette az általa kitalált két trükköt, a Suspense és a "Vörös hering" rendezői módszert. Az elsőben úgy fokozta az izgalmat, hogy a nézőt beavatta a veszélyes titokba, ám a vásznon szereplőnek fogalma sincs, hogy mi vár rá. Például, mi nézők tudjuk, hogy a ládában egy időzített bomba van, amelyik bármely pillanatban felrobbanhat, de a szereplő vidáman üldögél a ládán.

A "Vörös hering" inkább dramaturgiai trükk. Belekezd egy történetbe, amit a film harmadánál elhajít, hogy átvezesse egy másik sztoriba, ami valójában a film fő története. (Psycho)

 

Ekkor már Alfred Joseph Hitchcock neve sokat jelentett Hollywoodban. Az 50-es és 60-as években készítette el leghíresebb filmjeit, melyek még ma is ugyanazt a hatást képesek elérni, mint új korukban. (Gyilkosság telefonhívásra - Hátsó ablak - Madarak - Psycho ) hogy csak néhány címet említsek. Filmjeiben ügyesen keveredik a sajátos humor a félelemmel, az emberi gyengeséggel és a lelki torzulásokkal. Saját "találmánya" az is, hogy sok filmjében Ő is megjelenik egy villanásra. Ezt a "cameo"-t aztán később mások is átvették.

 

Akik valaha dolgoztak Vele, mind azt állították, hogy nagyon nehéz volt, mert rendezőként kíméletlen, kegyetlen hajcsárként bánt velük, hogy kihozza belőlük a maximumot.

 

"Nem azt állítottam, hogy a színészek barmok, hanem azt mondtam, úgy kell bánni velük, mint a barmokkal."

photostudio_1565687005528-picsay.jpg

 

Szólj hozzá

film művészet