Történelemből tanultuk, hogy a Turul-dinasztia, avagy más néven: Árpád-ház 1301-ben kihalt, (bár utolsó tagja, Erzsébet csak 1338-ban hunyt el) de uralkodásuk 300 éve alatt keresztül-kasul házasodtak Európában, tehát az öreg kontinens szinte összes jelentősebb királyi családjában csörgedezik némi magyar vér.

Szóval III. Andrással, az aranyágacskával vége az Árpád-háznak, s beköszönt egy afféle interregnum, vagyis uralkodó nélküli állapot. Ki legyen a magyar király? Bajor Ottó? Vagy Cseh Vencel? Avagy Károly Róbert? Ma már tudjuk a sorrendet. Először Vencel uralkodott kábé öt évig, aztán bonyolult hatalmi harcok után átadta a koronát Ottónak, akit a habsburgok nagyon nem akartak - két évig ülhetett a trónon, majd jött az Anjou-ház, Károly Róberttel az élen, aki majdnem 34 évig sikeresen irányította az országot.

De kanyarodjunk csak vissza Ottóhoz, aki V. Béla néven lett magyar király. A legenda úgy szól, hogy amikor Venceltől megkapta a Szent Koronát, akkor egy csobolyóba rejtette arra az esetre, hogy ha Habsburg Rudolf fogságába kerülne, akkor az osztrák ne lehessen magyar király. A csobolyó afféle lapos, fa hordócska, általában bort vittek benne az utazók, mert vizet csak a bolond ivott. Ahogy Ottó és csapata poroszkált az úton Székesfehérvár felé, a csobolyó lecsusszant a csomagok közül és az út porába esett. Állítólag a felső pánton lévő kereszt is ekkor görbült el. Ha egyáltalán... A korona elvesztését csak másnap fedezték fel, ezért hamar elindultak visszafelé, hogy megkeressék. Nem sok esélyt láttak rá, hiszen az az út igen forgalmas volt. Kora este értek oda, hol a porban ott feküdt a csobolyó, benne a korona. A Képes krónika meg is örökítette a pillanatot, s írója égi jelről, angyali beavatkozásról mesél az utókornak. „Angyal adta korona”, így említi, s aztán már a 14. századtól kezdve Szent Koronaként beszélnek róla.

„Bizonyos”, hogy a Szent Koronát angyal védte, de a magyarok körében -bár erőszakkal átkeresztelődtek- még éltek a régi hiedelmek. Az útra vetett holmihoz sosem nyúltak, kikerülték. Hogy miért? Mert az ősi magyar szokás szerint az ártó dolgokat az útra dobták, hogy majd a marhák széttapossák, mert azokra semmi baj és betegség nem hatott. Mik voltak ezek az ártó dolgok? Főleg betegségekből keletkező holmik. Sebek lemosására használt rongy, vagy kötözőanyag. Rontást rejtő pénzérmék. Egy beteg bármely apró része, haja, körme, egyebe. Haldokló ember fürdővize, stb. Inkább nem is sorolom. Szóval ezért sem nyúlt a csobolyóhoz senki, mert nem akart bajt magának.

Ottó a koronával aztán Székesfehérvárra ment, ahol -bár nem teljesen szabály szerint, de- a veszprémi és csanádi püspökök megkoronázták. Utána egész udvartartásával Budára utazott, ahol -fején a koronával- körbelovagolt. Demonstrálva azt a tényt, hogy Magyarországnak immár koronás királya van. Pár év múlva V. Kelemen meg egyházi átkot mondott ki rá. De ez már egy másik történet.