2019. sze 13.

Schönberg

írta: ClownPepito
Schönberg

Azt gondolom, hogy zeneileg (is) elég nyitott vagyok. De most a nagyon komoly zenészek megköveznek, mert kijelentem: Arnold Schönberg egy kókler volt. Fel nem foghatom, hogy korszakalkotó zenepedagógusnak és zeneszerzőnek kikiáltott Bécsi cipőkereskedő majd bankpénztáros neve miként szerepelhet komoly zeneszerzők neve között?!

schonberg-mix.jpg

Azt sem állítom, hogy zenei képzés nélkül is tehetséges lett volna, mert nem volt az. Művei teljes mértékben mellőzik a zenei harmóniát, s inkább hallgatok a ma divatos tuc-tucból egy órányit, mint két perc Schönberget. A pályája tökéletesen hasonlít a "császár új ruhája” effektusra. Egyszerűen senki nem merte és meri bevallani, hogy az általa kivajúdott dodekafónia stílus - egyszerűen borzalmas. Kínos lenne elismerni, hogy sokak ájulásig, elalélásig terjedő Schönberg imádata egy orbitális csaláson alapul. Mert a módszerben ( s most tessenek figyelni) – nem a hallás az elsődleges komponálási tényező, hanem a strukturális törvényszerűségek. Vagyis magasról tojunk a zenét kedvelőkre és csupán szép tükrözött mintákat írogatunk a csíkok közé. Ebből a kottából aztán megszületik a „szeriális zene”, amit hallva a „borzalom” szó jut legtöbbünk eszébe.

Schönberg aztán átadta tudását a „hasonlóan tehetséges” tanítványainak, akik továbbvitték és éltették a „mester” szellemét. Egyikük szerencsére el is jutott a tökélyhez, s megalkotta fő művét a 4:33 címűt, mely négy perc harminchárom másodperc csendet tartalmaz.

De hogy ne csenddel érjen véget az írásom, beidézem ide Arnold Schönberg:

Pierrot Lunaire című művének egyik részletét, melyben kedves csótányok adják a háttérhangulatot.

Szólj hozzá

izébigyók