Az Akkád, Sumer, Asszír és Babilóniai mitológiában is úgy említik, mint a sötétség démoni királynője, aki önmagában szimbolizálja az érzékiséget, a szenvedélyt, s ugyanakkor a női emancipációt.

Felbukkan az ókori zsidó hitmagyarázatokban is, mint Ádám első felesége, aki nem akart alárendeltté válni, ezért elhagyta az Édent és szövetségese, de nem szolgája lett a Sátánnak. A zsidó mitológia szerint is az emberi faj teremtésekor Ádám és Lilit ugyanabból az anyagból készült, csak Lilit megformálásakor az anyagba Samael ( egy bukott angyal - később a Sátán) nyála is belekerült. Így történhetett, hogy Lilit ellenszegült annak az elképzelésnek, hogy ő csupán egy alárendelt, szolgai módon viselkedő, gondolatok nélküli lény legyen. Ezért otthagyott mindent, Ádámot, Káint, aki első gyermeke volt és az Édenen kívül belevetette magát az élvezetekbe. Ezernyi gyermekét végül a teremtő utasítására három angyal gyilkolta le, mire eléggé eldurvult a helyzet és Lilit bosszúálló démonná változott, s előszeretettel vadászott az emberek gyermekeire. Az emberek védekezésül pentagrammákat tettek a bölcsőkre, melyekre felírták a három angyal nevét.

A keresztény vallásból teljesen kimaradt, hiszen elképzelhetetlen lett volna egy olyan keresztény alapokon nyugvó társadalom, ahol a férfi és nő ugyanazon értéket képvisel. Sajnos sok férfi még ma sem képes túllépni ezen az ostoba elképzelésen, hogy a nő csupán a férfi alárendeltje, egy végletekig kizsigerelhető rabszolga.

Az ókori művészek szárnyakkal és madárlábakkal ábrázolták személyét, melléje -mint szimbólumállatot- baglyot tettek. Manapság inkább nagyon kihívó, szexis csajként mutatják, aki kígyóval játszik. Ha e modern világban vizsgáljuk alakját, akkor azokra a nőkre gondolunk, akik határozott elképzeléssel rendelkeznek saját életükről, akik nem tűrik, hogy bárki is uralkodjon rajtuk, de megkövetelik, hogy a magánéletben és a munkában egyenrangú szereplőként tekintsenek rájuk.