2019. sze 22.

Erich von Stroheim

írta: Clodovicus S. Carolus
Erich von Stroheim

Bécsben született az a rendező, aki nem sok filmet készített, viszont abból egy bekerült a világ 12 legjobb filmje közé.

Erich Oswald Hans Carl Stroheim osztrák zsidó családban cseperedett fel, a papának kalapgyára volt. A kisfiú mindig azt hangoztatta, hogy ő nemesi származású, így amikor Amerikába ment szerencsét próbálni, a középső neve helyébe csupán egy „von” szócskát helyezett, s így lett: Erich von Stroheim.


Az álomgyár nehéz kapui hamar megnyíltak előtte, először asszisztensként léphetett be e titokzatos és varázslatos birodalomba. Aztán 1919-ben lehetőséget kapott első filmjének elkészítéséhez. Szinte mindent ő csinált, s arra törekedett, hogy a lehető leghitelesebb legyen. Az eredmény nem maradt el, a film nagy siker lett, és sorban jöttek a felkérések. De sok forgatókönyvből végül nem Ő készített filmet, mert túlságosan aprólékos volt, s túllépett minden határidőt és anyagi keretet. Mindezek ellenére csodálták, s Őt bízták meg az első hangosfilmmel is, amiből semmi sem lett. A rendezés mellett szerepeket is vállalt, s ebben is eljutott a halhatatlanok csarnokába.

A nagy varázsa abban állt, hogy felrúgott minden addigi szokást és konvenciót, s a film nyelvén bemutatta az emberi lélek, a társadalom mélysötét bugyrait. Történetei nagyon is valódiak, szélsőségesek, s az akkori amerikai társadalmat élesen megosztotta. Olyat tett, amit addig még senki, tükröt mutatott a nézőnek, s voltak, akik megrémültek, voltak, akik felháborodtak a látványtól, de voltak olyanok is, akik csodálattal fogadták be képeit. Egy fiatal francia keramikus is látta a filmjeit, s hatására úgy döntött: ő is filmrendező lesz. Jean Renoir-nak hívták, aki egy picit később szintén beírta nevét az igazán nagyok közé, s egyik filmjében maga a mester is játszott. De éveken keresztül őrzött néhány forgatási fotót egy másik fiatalember is Petrográdban, akit aztán Eisenstein-ként csodált a világ.

stroheim.jpg

Szólj hozzá

film