Reklámban és politikai irányzatban sem. De most olvasom, hogy idén a Kistücsök séfje, Pohner Ádám képviseli a Zországot Torinóban a Bocuse d'Or-on. Olvasom, látom, valami ilyesmi lesz tálalva.

Fel nem foghatom, hogy ezekre a versenyekre miért van szükség, amikor ezen a sárgolyón annyian éheznek. Most nem afféle üres blablabla ez, de ez az állandó nagyképű, pökhendi rongyrázás, marhára idegesít.

Meg aztán, milyen alapon döntik el, hogy a sárga hányás, vagy a zöld moslék a fincsibb? Jaj, mert én nem értem ezeket az új, modern trendeket! Hát nem, az biztos, de nem is akarom. Normális, ehető ételt akarok látni a tányéromon, s szerintem ezzel így van azok többsége, akiknek napjai nem éhezéssel telnek.

Ezek a „sztárséfek” valószínűleg sosem olvastak egy Krúdy könyvet sem, az eredeti Gundel szakácskönyvről sem hallottak, de Pelle Józsefné neve is tökismeretlen előttük - szóval halvány lila gőzük sincs arról, mi az igazi étel. Aki gazdag és sznob, nyugodtan egye a hányásos moslékot, de én maradok a feleségem főztjénél.

A három perce moslékot kotyvasztó főzőbloggereknek meg ajánlok valamit! Csináljanak valami értelmesebbet, ha tudnak.