Az én generációmnak még biztosan ismerős a név: Szuhay Balázs.
Színész, humorista és 1992-től a Ludas Matyi újság főszerkesztője volt.

Jómagam először a Zsebtévé című műsorban ismertem meg, amiben a hiszékeny úr szerepét alakította az IGAZI Móka Miki (Levente Péter) és Hakapeszi Majom (Kemény Henrik) mellett.

Hangjával szerepelt számtalan rajz és bábfilmben, Ő mesélte el Rumcájsz történetét, a Kukori és Kotkoda című rajzfilmsorozatban Ő kölcsönözte hangját Kopasznyakúnak, a Foxi Maxi sorozatban pedig Kandúr Bandiként szólalt meg. Én még az Ő hangján beszélő Yoda mesterre emlékszem 1981-ből. S persze sok-sok televíziós kabarétréfa szereplőjeként szerzőjeként is beírta magát a magyar színháztörténetbe.

1934. október 20-án született Budapesten. Komédiás természetére először Öveges József professzor figyelt fel, amikor matematikára próbálta tanítani a piarista gimnáziumban. Színészi tanulmányait Rózsahegyi Kálmán iskolájában végezte. Több vidéki színház tagja volt, majd haláláig a Vidám Színpad előadója, szerzőjeként szerepelt. Három könyve is megjelent, melyekben mesél önmagáról, arról a hajdanvolt szakmáról, amit színművészetnek hívtak, a humorról, a színházról, igazi színészekről és valódi komédiásokról. Maga is közéjük tartozott, s bár halála után igyekeztek bemocskolni, szerencsére bizonyíték híján csupán sárdobálás maradt.

Szuhay Balázs nekem azt a gyerekkort jelenti, amikor még minden az volt, ami, és nem ez a hamis, gyűlölködő, a száguldás hevületétől felszínes világ. Amikor szívből tudtam kacagni, mert a vicc az vicces volt és nem bántó gúny. Amikor sírtam, mert amit láttam az igazán szomorú volt, s nem ez a mai műmájeres, haknis semmi. Én nem feledem Szuhay Balázst, mert Ő sem feledte az elődöket és játszótársakat.