1902. január 31-én született Aradon egy nagyon szegény családba.

Iskola helyett inkább moziba szeretett járni, majd kalandvágyból az első világháborúban kiszökött a frontra. Mivel kiskorú volt, természetesen a tábori csendőrök elcsípték és haza vitték.
Aztán az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka lett, de duhaj természete miatt még az akkor alakult Romániából is mennie kellett. Végül Magyarországon kötött ki a Színművészeti Akadémián. Számtalan fővárosi és vidéki társulatnak volt a tagja, s mindenhol tökéletesen alakította a fiatal, charme-os és elegáns grófokat, tiszttartókat, „cigányozó” urakat. Úgy tudott mulatni, ahogy kevesen.

A film is hamar felfedezte, s Ő lett az első férfi mozisztárunk. Ma már kissé modorosnak tűnhet játéka, de akkor... nos a nők rendszeresen küldték neki a bugyijukat.
Kis amerikai kitérő következett, aztán újra itthon, betegen.

Különös pályaíve volt, mert az egyszerű nőfaló, jóképű férfi-szerepekből kemény küzdelemmel tudott csak a drámai szerepekbe átkerülni. Talán egy kicsit későn is.

Jávor (Jermann) Pál kétségtelenül a 30-as 40-es évek magyar filmművészetének jelentős alakja. Abból az időből, amikor a színművész megfogalmazás még megtisztelő volt, amikor a magyar nyelvű színjátszásnak még volt jelene és jövője, amikor létezett még az a bizonyos bűvös Szakma, s amikor a színházak és filmvásznak telis-tele voltak tehetséges alkotókkal.