A pogány fényünnepből kr.u. 350-ben kikeresztelt születésnap eleinte még Jézus tanításairól szólt. Szeretet, szerénység, szegénység, felebaráti érzések. A lelki béke keresése, az út, mely az elfogadás öröméhez vezet.

Aztán ahogy a világ kezdett eltolódni a pénz imádata felé, a nagy tanító szerepét átvette Mammon. Azóta is az ő táncát járja a világ egy jelentős része. Sokkal könnyebb is az új istent elfogadni, hiszen nem kötődik semmilyen izmushoz, valláshoz, egyszerűen univerzális és a még a fél bit agykapacitással élő véglények is tökéletesen megértik tanítását.

Mára tényleg gagyivá korcsosult ez az ünnep - is. Torz lett a világ is körülötte, hamis érzelmek, hazug ígéretek, mocskos közügyek, botrányok, pofátlan lenyúlások idebent, fenyegető, félelmetes hordák odakint, akiknek veszedelmes voltáról hamis információkkal próbálják elterelni a figyelmet, s elhitetni a gyanútlan zombikkal, hogy ezek puszipajtik, s á, dehogy hirdettek dzsihádot, ami a keresztények teljes kiirtásával jár. Aranyosak, csudára képzettek, s csak a a nagy menekülésük okozza azt a személyiségzavart, hogy ahová beengedik őket, ott elszaporodik a gyilkos merényletek száma, s persze, hogy megélhetést keresnek, ami egyáltalán nem munka formájában abszolválódik. Csak a véletlen műve az is, hogy többségük egyedülálló, fiatal férfi, akik -ha nem látja őket senki- akkor határozott csoportba gyűlnek és gyakorlatoznak. Elég fura, ez az állandóan erőszakosan követelődző menekültektől, vagy nem?

De a „pógár” ne törődjön ezzel, tömje csak a bejglit két pofára, tapsikoljon a gagyi műarany csillogásától, neki amúgy is csak az jut. Az érzelmeket és a gondolatokat pedig dobja a sutba, már nincs rájuk szüksége. Azokkal a hangocskákkal se foglalkozzon, akik azt szeretnék, hogy a karácsony kapja vissza az igazi tartalmát, értelmét és érzelmekkel teli meghittségét. Ne csak itt-ott, hanem általában mindenhol, ahol a kereszt jelzi a hivatalos vallást, még ha néha az kettős is.