avagy: Isten útjai néha viccesen kacskaringósak

Akár hiszik, akár nem, létezik egy „festmény” mely népszerűségben és látogatottságában szinte már utoléri a Mona Lisát.
A történet egy kis csöndes spanyol városkában, Borja-ban kezdődött 2012 tavaszán. A nyolcvanegy éves Cecilia Giménez amatőr, naiv festőművész, arra hívta fel a városvezetés figyelmét, hogy a helyi Krisztus kegyelmi templom falát díszítő Jézus portré restaurálásra szorul. A freskót 1930-ban, mintegy két óra alatt festette a nedves falfelületre Elias García Martinez professzor, egyik saját korábbi olajfestményét lemásolva.

A zivataros 20. század és a templom falának nedvesedése valóban tönkretette az alkotást, mely a spanyol művészettörténészek értékelése szerint amúgy jelentéktelen és művészileg értéktelen. Ezért is engedték, hogy a kép restaurálását a helyi „művész” Cecilia Giménez végezze.

Egy éven keresztül tartott a munkálat, s az eredmény elképesztette a látogatókat. Az „alkotás” csakhamar felkerült a netre és szenzáció lett belőle. Özönleni kezdtek a külföldi turisták, hogy a saját szemükkel láthassák ezt a „csodát”. A kép megjelent számtalan reklámfelületen, s a városka idegenforgalma a gazdaságot is fellendítette. Csak az első négy évben több mint kétszázezer ember látogatott Borja-ba, -sokuknak fogalma sem volt, ki fia borja az az Elias García Martinez vagy Cecilia Giménez,- mert kíváncsiak voltak az elfuserált freskóra.

Szóval: a teremtő néha igen vicces és kacskaringós módon segít, s ha hiszünk benne, akkor azt is mondhatnánk csodálkozva: Nocsak, Istennek humora is van!