1598 telének egyik rendkívül hideg éjszakáján a Shoreditch Színház társulata, kik magukat csak Chamberlain fiúknak hívták, betörték a teátrum kapuját és szeretett munkahelyüket darabokra szedték, hogy később, vagyis jövő tavasszal egy másik helyen újra felépítsék Globe Színház néven. E válogatott társasághoz tartozott a fiatal William Shakespeare is.

Az eredetileg 1576-ban épített Shoreditch Színház volt a második Londonban, amit kifejezetten teátrumnak építettek. A benne otthont találó Lord Chamberlain's Men csoport 1594-ben alakult, s csakhamar a főváros nevezetes színházi társulatává nőtte ki magát. Ez idő tájt Shakespeare még kesztyűket varrogatott és a színházban időző gazdag urak lovaira vigyázott. Aztán lejárt a színház földterületi bérleti szerződése és két éves bírósági ügy vette kezdetét. Addig a közeli Curtain Színházban játszottak, ahol az avoni hattyú hirtelen már mint szerző debütálhatott a Rómeó és Júlia című darabjának korai változatával.

A Globe Színházat -mint már említém- a következő tavasszal egy Peter Street nevezetű tehetséges asztalos irányításával építették fel a Temze túlpartján. 1599 tavaszától kezdve 13 évig folyamatosan működhetett, s nézőtere csaknem háromezer érdeklődőt volt képes befogadni. Szerencsére feljegyezték, hogy legsikeresebb produkciója a Shakespeare nevéhez köthető VI. Henrik volt, de ugyanehhez az előadáshoz kapcsolódik a Globe Színház legszörnyűbb katasztrófája is. Az egyik alkalommal véletlenül meggyulladt a náddal burkolt tető és a teátrum porig égett. 1613-mat írtak ekkor. Az épületet újjá, vagy inkább újraépítették, de már nem volt az igazi. Különben is, a puritánok hatalomra jutásával -ahogy a többi színházat- a Globe-t is bezárták, majd lebontották.

A jelenlegi Shakespeare's Globe Színházat 1997-ben az eredeti tervek alapján építették fel, csaknem 800 méterre az igazitól. Igyekeztek az eredeti, 16. századi technológiát használni, s a produkciók stílusában, megoldásaiban is Shakespeare korát idézik. Szinte alig használnak elektromos világítást, hangosítást, így az előadások nézőjeként egyben időutazást is kapunk.

Tudom, hogy sok Shakespeare fan hallani sem akar afféle elméletekről, miszerint a ma William Shakespeare neve alatt futó darabokat nem ő írta. Magam is hajlok elhinni ezeket a különös híreket, melyekről korábban már én is írtam a "Vilmos és a földrajz” című jegyzetben. Kissé szokatlan még az az információ is, hogy míg kortársainak, irodalmi ellenfeleinek kéziratait féltve őrzik angol levéltárak, addig tőle mindössze hat hiteles, s nem is teljesen egyforma aláírás maradt fenn. Se egy kézzel írt levél, se kézirat, se jegyzet, se végrendelet - semmi. Fura. Nem?
Lehet, hogy igaz a hír, miszerint Shakespeare legtöbb darabját a fiatalon meggyilkolt, a Globe Színház első számú szerzőjeként nyilvántartott, a művelt és több egyetemet végzett, világlátott Christopher Marlowe írta?

Ez már sosem fog kiderülni. Talán nem is kell. Ahogy a mi Petőfinknek is ott kell aludnia örök álmát a Segesvári csata mezején.