Egy-egy mű színpadra alkalmazásakor néha vérzik a szívem, ha húzni kell a szövegből. Így volt ez a Párnaember projekt esetében is.

A dramaturgiában redundanciának hívják azt, amikor egy szövegrész, vagy párbeszéd alapvetően fölösleges, többlet információt nem tartalmaz, így a produkció érdekében érdemes megválni tőle, vagyis kihúzni.
Így esett áldozatul néhány novellabetét is, melyek között azért akad olyan, amelyik említésre méltó.

A három ketrec meséje egy a keleti filozófiát megidéző kis fabula. Nehéz róla jelzők nélkül írnom, mert épp az a célom, hogy ne befolyásoljam az olvasót. Szóval épp azért teszem közzé, hogy gondolatokat ébresszek, különféle magyarázatokat indukáljak.

Azt azért elárulom, hogy teljesen nem maradt ki a műből, hiszen a színpadon használt írásos kellékek között ott található. Tehát a kérdés az, hogy ugyan mi is volt a ketrec felirata, melyet a történet főhőse, az én, nem láthatott?