Akit részletesen érdekel Grigorij Jefimovics Raszputyin élete és hm... „munkássága”, annak javaslom a híres „G” betűs keresőt. De ha nagyjából képben van a személyét illetőleg, akkor azoknak inkább valami zaftosat mesélek róla.

Szóval a mosdatlan, ápolatlan külsejű Raszputyin a semmiből jött, de hamar beférkőzött az orosz arisztokrácia kegyeibe. Egészen a cár, de főleg a cárné „barátja” lett. A palotában élő nemes, ámde veszettül unatkozó hölgyekre eleinte misztikus, már-már delejes pillantása, állítólagos varázsereje hatott. Aztán az éjszakai szeánszokon a lezárt városi fürdőkben megismerhették más képességeit is.

Az a hír keringett róla, hogy 30 centis, szemölcsös szerszámával még a legfrigidebb asszonyt is a mennyország gyönyöreivel tudta megjutalmazni. De -ha épp úgy adódott- fiatal hercegekkel is elszórakozott. A töménytelen alkohol és promiszkuitás töltötte ki napjait, ha épp nem azzal foglalkozott, hogy tanácsokat adjon a cárnak.

A buta muzsikból lett nagy ember (na ebből itthon is akad szép számmal) sokak ellenszenvét kivívta. Utálta a papság, a nemesség egy része és a parasztok sem tartották sokra.
Szóval 1916 decemberének közepén a biszexuális Juszupov herceg -akivel szintén volt néhány kalandja- meghívta a palotájába, hogy társaival eltegye láb alól. Adtak neki ciános süteményt, bort, de nem halt meg. Aztán többször belelőttek. Nem halt meg. Majd botokkal estek neki. Azt is túlélte. Végül megkötözték és a Névába dobták. Ott lehelte ki sötét lelkét. Néhány nappal később találták meg, s részletes boncolás számolt be halálának okairól. A dokumentum kitért a „híres” szerszám vizsgálatának eredményére is. Egy szó sem volt igaz a mendemondákból. Ettől függetlenül valamelyik múzeumban vidáman mutogatnak egy üvegben tartósított tengeriuborkát mondván: ez az a bizonyos „lőcs”.