Izsákfán született 1841. szeptember 12-én a hírhedett betyár, a Savanyú Jóska.

Már gyerekkorában is sok volt vele a baj, kapott is az apjától épp eleget, de hiába. Apró termetű, duhaj legény volt, s még a húsz esztendőt se töltötte be, de bűnlajstromán ott szerepelt a rablás, az erőszak minden formája. Végül betyárnak állt, s „útonállta” Somogy, Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyét.

Néha sikerült csak elcsípni, mert a Bakonyban ügyesen rejtőzködött. Végül a fejére kitűzött vérdíj és egyik társának árulásával a zalahalápi csárdában a pandúrok fogságába került. 1886-ban bíróság elé állították, s a gyilkosságon kívül minden mást rábizonyítottak, pedig kiderült, hogy sok bűnesetet nem ő, hanem a nevét felhasználva követtek el. Ettől függetlenül épp eléggé bűnös volt, ezért életfogytig tartó börtönt kapott a magyarul, németül és tótul is írni-beszélni jól tudó betyár.

A hosszú, több évtizedes rabság alatt egészsége megromlott. Kegyelmet kapott, s igyekezett becsületes munkából megélni, de fájdalmai miatt erre képtelen volt. 1907. április 9-én határozott úgy, véget vet szomorú és fájdalmas életének.
Sírja Tótvázsony temetőjében található. Kalandos életéről népdalok, mendemondák születtek, bemutatva egy mesés kort, amiben még élt a betyárvirtus, ahol a gazdagok nem érezhették magukat biztonságban, mert jött a „Savanyó” Jóska és kisöpörte a forintokat a zsebükből.