A 19. században is volt lehetőség a jobbágysorból felemelkedni. Így történt ez Czuczor Gergellyel (eredetileg: István) is, aki a papi, tanári hivatást választva, nemzeti érzelmekkel, magyar szívvel szolgálta Magyarországot.

Nyelvújító, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és Petőfivel együtt a népies költészet művelője, ápolója.

Hosszú életútjából most csak egy részletet ragadok ki, melynek ma van aktualitása. Bár bencés szerzetesként nyíltan nem harcolhatott a magyar szabadságért, azért költőként , tanárként kivette a részét. 1848. december 21-én jelentette meg a Riadó című versét, mely csakhamar a harcterek kedvelt olvasnivalójává vált. Szabadságharcunk eltiprása után Windischgrätz parancsára elfogták és bíróság elé állították a költőt. A tábornagy azt szerette volna elérni, hogy forradalmi lázításért ítéljék halálra, de a bíróság ezt nem látta indokoltnak, így 1849. február 1-én hat évnyi várfogságra ítélték. Végül kisebb-nagyobb megszakításokkal két évet kellett raboskodnia.

Ezután már csak a magyar nyelv szótárának összeállításán dolgozott. Sajnos az 1830-as évektől kezdve a kolera folyamatosan szedte áldozatait Magyarországot is. Czuczor Gergely is ennek a rettenetes betegségnek esett áldozatául. (1866.09.09.) Mindössze 65 éves volt.