E kőbe vésett férfiú Khrüszipposz, az ókori Görögország egyik nagy gondolkodója, a sztoikus filozófia egyik vezető képviselője.

E filozófiai irány az embert állította középpontjába, s úgy hirdette, hogy mindenki egyenlő értékkel bír, s az istenek pedig egylényegűek a természettel. Talán a buddhista világszemlélethez lehetne hasonlítani, ha egyáltalán akarnánk. De inkább nem. 

Khrüszipposz szép kort megért. Időszámításunk előtt 279-ben született és 73 éves volt, amikor „hígítatlan” bortól megmámorosodva borral megrészegített egy szamarat, mely ebbéli állapotában nehezen találta a számára felkínált fügét. Ettől a látványtól -az egyébként mindig oly komor- filozófus harsány hahotába kezdett, mely fuldokló, görcsös, gurgulázó nevetésbe csapott át, s ettől megfulladva, holtan rogyott össze. S hogy mindez igaz-e, vagy csak mese? Nem tudja azt senki se.