Egyik „bűbájos”, korábban hozzám-szólónak Márk_Márk-nak ajánlottam, hogy trollkodás helyett inkább igyon egyet. Remélem, megtette, váljék egészségére.

Ezzel -mármint az alkohollal- kapcsolatos az alábbi kis szösszenet is, melynek gyökerei 1865-be nyúlnak vissza. Ausztrália a helyszín, közelebbről Sydney, s ha még szűkítjük a látóteret, akkor Charles Percy Pickering fényképész műhelyébe jutunk. Itt készült ugyanis az az öt felvételből álló fotósorozat, mely valószínűleg egy promóció része lehetett. Csak épp azt nem tudni, hogy az alkoholfogyasztás ellen, vagy a hosszabb kocsmai nyitva tartás mellett kampányolt.

A pia ezen a földrészen is okozott anno problémákat, ezért -mivel a teljes alkoholzárlat itt nem volt lehetséges- rövidítették a kocsmák nyitvatartási idejét. Így a rendszeres betérőknek igencsak igyekezni kellett, hogy zárásig sikerüljön megfelelő állapotba kerülniük. Szóval csak ennyi. Fotótörténeti érdekesség.

Vagy mégis..., van itt valami.

Hajdanán, még legénykoromban elég gyakran megfordultam oly helyeken, ahol sűrű cigarettafüst és különböző alkoholok illatkeveréke terjengett a levegőben, mintegy a belélegezhető anyag jelentős százalékát képezve. Ezen estéim -általában- vidám mulatozással zárultak hol alkalmi, hol régi cimborák társaságában, s mivel jelentős időt töltöttem e helyeken, volt alkalmam megfigyelni embertársaimat.

Van ugye az a típus, aki dühből iszik. Elszántan, a pultnál állva, szótlanul. Nem vegyül. Néhány gyors tömény és némi hígító után hangos kifakadással.

Van az a típus, aki alapból agresszív, így aztán még agresszívabbra issza magát. Kötekedik, verekszik, így aztán hamar kidobják. Egy darabig még a kocsma előtt folytatja, majd belefáradva eloldalog.

Van az a típus, aki vidám, az asztaltársaság hangadója, csupa sziporka, kacagás, de az italt nehezen bírja. Így aztán hamar néma szemlélővé issza magát - az asztal alá.

Van az a típus, aki amúgy szótlan, gátlásos ember, majd néhány pohárka „varázsital” hatására hirtelen a társaság középpontjában találja magát és hihetetlenül szórakoztató sztorikkal kápráztatja el hallgatóságát.

Aztán van az ifjúság, akik hirtelen kiszabadultak a mama szoknyája mellől, egy sörtől nagyon erősek és nagyon bátrak lesznek, de összeisznak ész nélkül mindent, így általában rókakoma lesz a vége.

Természetesen a lista sosem lehet teljes, hiszen vannak átmeneteket, keveredések. A masszív alkeszekről nem is esett szó, akik képesek órákon át folyamatosan inni, mereven, üveges tekintettel, majd az utolsó pohártól az asztalra hanyatlani.
Maga miért iszik, ember?
Hát nem látja, doktorkám?! Beteg vagyok!
Mi baja van magának?
Hát alkoholista vagyok...

A témák szerint is csoportosíthatunk, ha épp kedvünk szottyan hozzá:

-néma figyelők
-motyogók
-hőbörgők
-jópofizók
-szellemes sztorizók
-vigyorgók 

De hogy őszinte legyek Hozzád, kedves kis Olvasóm. Egy cseppet sem sírom vissza azt az időszakot, s azt kívánom, soha ne jöjjön ilyesmi.