Már három éve annak, hogy bemutatták Tóth Barnabás: Újratervezés című rövidfilmjét, ami viszonylag széles körben tetszést aratott.

Nem állítottam akkor sem, hogy a film rossz lenne, de azért hibáira igyekeztem felhívni a figyelmet. "No persze egy senki kritizál onnan vidékről!" "Ki vagy te, hogy véleményt mersz formálni." S ezek csak a finomabbak. Na mindegy. Van némi szakmai múltam, így aztán három évvel ezelőtti kritikámat itt is -úgymond- learchiválom.

"Szerintem induljunk ki abból, hogy egy csecsemőnek minden vicc új. Vagyis a rengeteg ócska szemét között a sztaniol papír gyémántként fog ragyogni a napfényben. Valódi a ragyogás, de „csak” alumínium csillog.
Természetesen indokolt az idézőjel, hiszen az alumínium előállítása is hosszú és bonyolult folyamat.

Ellep minket a bulvármocsok, a központilag irányított, generált kultúrszenny, fulladozunk a hazugságtól. S ebben elegendő egyetlen középszerűen őszinte érzelmi gesztus, egyetlen igazul rezgő gondolat s máris a gyémánt ragyogását véljük felfedezni. Pedig számomra az Újratervezés középszerű alkotás. Okát legfőképpen a színészválasztásban és az elnagyolt vágásban látom. Pogány Judit kissé „pinokkiósan” túljátssza szerepét míg Kovács Zsolt többet is adhatna érzelmi állapotaihoz.
A film vágása sem sikerült bravúrosan - anélkül, hogy láttam volna a teljes nyersanyagot, úgy érzem - hét perc lett volna az ideális. A sztori pedig olyan, amilyen. Tükrözi a mai kor divatos réteg ál-értelmiségi gondolatvilágát a tulajdonképpen a semmiből eljutunk a sehová nihilizmusát. Afféle szokásos kultursznobéria.
Kicsit úgy érzem, az alkotók túlértékelték önmagukat, vagy tévesen ezt mások tették. Mintha olyan "Na ezt most nagyon odatettük, gyerekek!" - íze lenne a dolognak. De! S véleményem szerint most jön a lényeg : A nézettség, a tetszési index azért jelentheti azt, hogy még van remény, hogy a magyar kultúra nem a veszett fejsze nyele. Szóval igény az mutatkozna a tartalmasabb alkotásokra, csak a mindenkor központilag vezérelt kultúra munkásőrei ezt féltő gonddal igyekeznek elfojtani. Ebbe a pozitív igénybe kell kapaszkodnia azoknak az alkotóknak, akik pártoktól, vallásoktól, izmusoktól függetlenül igazán tenni szeretnének a magyar kultúra fennmaradásáért."