A gyermeki jogokról, a kisgyermekek társadalmi helyzetéről már az ókori Egyiptomi Középbirodalom (i.e. 2000-1800) idejéből is maradtak feljegyzések, képi ábrázolások.

Védelmük fontosságát elsőként Hammurapi a babilóniai király törvénykönyvében rögzítették i.e. 1750 körül. Aztán ahogy fejlődött az emberi civilizáció és lassan eljutott az iparosodás koráig - a gyermekek jogai szertefoszlottak. A gyermekjog az 1800-as évek végén került újra előtérbe, de túl szigorúan nem szabályozták. A gyermekjogi mozgalom első élharcosa az angol Eglantyne Jebb (1876.08.25.-1928.12.17.) volt, aki a Mentsük meg a gyermekeket (Save the Children) szervezet alapítójaként komolyabb, nemzetközi sikereket is elért. 1924. szeptember 24-én fogadta el a Népszövetség közgyűlése a Genfi Nyilatkozatot, mely a gyermekek alapvető jogait tartalmazta. Mivel nem volt kötelező érvényű, így tulajdonképp sok értelme nem volt, ráadásul a Népszövetség feloszlásával 1946-ban meg is szűnt.
De a téma -szerencsére- mégis aktuális maradt, mert 1954-ben az ENSZ kezdeményezte a törvény megalkotását, amit végül 1959. november 20-án fogadtak el. A „Gyermeki Jogok Nyilatkozata” után 1989-ben „A gyermekek jogainak konvencióját” is hivatalossá tették, ezért november huszadik napja a Gyermekek Jogának Világnapja. Magyarország 1990. március 19-én írta alá a konvenciót és 1997 óta ünnepli meg e jeles napot.

Az egyezmény 54 pontban élesen meghatározza a gyermek fogalmát és a vele kapcsolatos, különböző területeken belüli kötelező elvárásokat. De mindezek ellenére a felmérések nem túl megnyugtatóak. Nem csak külföldön, de sajnos itthon is gyakran sérülnek a gyermekek alapvető, élethez szükséges jogai.

Ismételten idekívánkozik:
Az UNICEF minden évben felméréseket készít a mélyszegénységben szenvedő gyermekek életkörülményeinek alakulásáról. Sajnos -a határainkon túli, többségében javuló tendenciákkal szemben- idehaza a tavalyi számadatokhoz képest ismét súlyosbodott a helyzet. Az átlagos 35 százalékról 38 százalékra nőtt az alsó, szegénységben élő gyermekek aránya, függetlenül az etnikai hovatartozástól.
A probléma nem új keletű, fölösleges lenne bármely jelenleg ellenzéki pártnak a mostani hatalmi felépítményre mutogatni, hiszen eddig az összes előző kormányzat sem volt hajlandó szembenézni a problémával és megfelelően kezelni azt. A GDP-hez képest a támogatási mérték jó, de hatékonysága elenyésző. Így a középosztályból leszakadók is egyre inkább azt a jelenleg 43 százalék szegénységben élő társadalmi réteget duzzasztják, melyben a majdan születendő gyermekek boldogulási esélyei is rendkívül alacsony számot mutatnak.