Először, amikor tizenvalahány évesen olvastam. még tetszett.

Aztán felnőttként is kezembe került, ugyanaz az "olcsókönyvtáras” verzió. Mivel addigra már másképpen láttam a világot, rájöttem, hogy a főhős egy sznob, merev, alapvetően érzéketlen fa*kalap. S a könyv felétől már inkább azt kívántam, bárcsak most másképp lenne, bárcsak megennék és akkor kampeca lenne a rabszolga-kereskedőnek.

Szóval, majd kétszáz éve jelent meg Daniel Defoe (Foe): Robinson Crusoe című kalandregénye, mely elég pongyola stílusa ellenére óriási siker lett.
A teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjainál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy olyan hajótörés kényszerítette a szigetre, amelyben rajta kívül minden ember meghalt.

Forrásként hajótöröttek beszámolóját használta, s elég ügyesen ötvözte a fikciót a valósággal ezzel megalkotva a realista fikció műfaját. A 19. század egyik legkedveltebb regényévé vált, csak a megjelenés évében négyszer kellett újra kiadni.

Gyerekként megvolt diafilmen is.

Aki regényként szeretné betermelni, annak ide kell klattyintania.