Szerintem a leghíresebb Darwin-díjas a világhírű amerikai író, Tennessee Williams, aki egy szállodai szobában, erősen ittas állapotban szeretett volna a szemébe csöppenteni, de a szemcseppes üvegcse kupakja, melyet rendszerint e művelet alatt a szájában tartott, véletlenül a torkán akadt és az író megfulladt.

Aki a fentebbi példából nem értené - a Darwin-díj egy posztumusz „kitüntetés” melyet az internetezők szavazatai alapján ítélnek olyanoknak, akik a legostobább módon veszítik el életüket, vagy nagyon fontos szervüket, képességüket. A Darwin-díj „intézménye” egyébként az emberiség azon őstörténeti korszakából származik, amikor még nem létezett színes tévé, meg mobiltelefon, meg számítógép, meg „fészbuk” és egyéb nyalánkságok, így ezek a különös históriák szájról szájra terjedtek pl. a banánért való bolti sorban állásokban, vagy a fodrásznál, esetleg a hét végén a cukrászdában. S innen, a nép ajkáról emelte át a média, hogy a fényes szelek szárnyán tovarepítse. Zavart fejrázással történt a szavazás, melynek sosem volt összesítője, így a legtöbb eset csupán poros archívumokban lelhető meg, afféle legendáriumokban. De aztán jött az internet korszaka, s már ennek hajnalán, a nyolcvanas évek derekán e-mail-ekben terjedt a sok képtelen eset, amit gyakorta rögzített is valamilyen helyi média. A következő lépésben Wendy Northcutt létrehozta azt a honlapot, ahol igyekezett összegyűjteni a sok önjelölt idiótáról szóló eseteket, s megalkotta a Darwin-díj fogalmát, s lefektette a díj elnyeréséhez szükséges feltételeket. A legfordulatosabb esetek felhasználásával kiadott néhány könyvet is, s azóta milliók figyelik, gyűjtik, osztják a híreket a témában.
A legelső díjazott egy amerikai fickó volt, aki addig lökdösött egy kólaautomatát, míg az ráborult és agyonütötte.

A friss esetek közül én annak a hülyegyereknek adnám a díjat, aki belőve megpróbált közösülni egy krokodillal. Nos, a krokinak sikerült a srácot magáévá tennie, mert egy darabkája sem került elő. Ta-dááá!

A nyugati Darwin-díj mintájára az orosz író, Roman Afanaszjev pedig meghirdette a Tökfilkó-díjat, mely kitágítja a Darwin-díj határait, hiszen nem ostoba módon elhalálozott személyekre lehet voksolni, hanem inkább olyanokra, akik élnek, de valamilyen bődületesen nagy marhaságot csináltak, mert olyan hülyék. Arról nincs adat, hogy kik az idei díjvárományosok, de ha belemélyednénk mondjuk a Komszomolszkaja Pravda idei számaiba, akkor biztosan több tucatot is találnánk.

Lassan itt lenne az ideje annak is, ha valaki elindítaná a Darwin-díj vagy a Tökfilkó-díj kifejezetten magyar megfelelőjét. A néven gondolkodva lennének ötleteim (Hatökör-díj, Gyagya-díj,Fajankó-díj,stb.), de nem kívánom kisajátítani a gondolatot. Hagyom, másnak is lendüljön meg a fantáziája. Hallván a nyári Balaton-parti híreket, az első díjazottam már meg is lenne, de van bőven válogatni való, hiszen tudjátok, Pajtikák: „Meghalni, tudni kell...”