Aki szeretne eljutni a vén Európa egyik nagy népünnepélyére,

a napokon át tartó alkoholmámoros, sültcsirkés roppanóskolbászos bulira, az Oktoberfestre, annak csak azt tudom mondani, hogy korábban kell felkelni, mert ez a hajó már elment, méghozzá szeptember 15-én. Münchenben, vagy ahogy a bajorok hívják a helyre utalva: „Wiesn” (Theresienwiesn), a vendéglátó sörfőzdék idén is különlegesen erős nedűt főztek az alkalomra (Wiesnbier), melyet a pontosan egy literes korsókból lehetett fogyasztani. A korsók lenyúlása idén sem volt ajánlatos.

A helyszín továbbra is a Terézia mező volt, ahol 13 hatalmas, óriási, bazinagy sörsátorban lehetett átmámorosodni. Arról nincs adatom, hogy pontosan mennyi volt a fogyasztás, de das ist sicher, hogy idén sem volt kevesebb, mint 60 ezer hektoliter sör és 500 ezer darab sült csirke. Szóval nagy buli lehetett!

De mi a csuda ez az Oktoberfest?

Az elsőt 1810. október 12-én rendezték. Lajos Károly Ágost trónörökös (A későbbi I. Lajos király a Wittelsbach házból) elvette feleségül Therese Charlotte Luise Friederike Amalie von Sachsen-Hildburghausen-t vagyis Terézia Sarolta szász hercegnőt és a lagzira meghívta egész Münchent. Az ünnepséget a város melletti mezőn tartották, s eleinte inkább sportos, lovasjátékos jellegű volt.

Aztán néhány évtized múlva Lajos király -szeretője, Lola Montez táncosnő miatt és a kialakult forradalmi helyzet folyományaként- lemondott a trónról.

No, de az Oktoberfestet a nevezetes lakodalom óta minden évben megtartották - kivéve 24 alkalmat, mert az Európai és így a német történelemben is voltak mélypontok, mikor nem volt ok az ünneplésre.

Szinte minden Oktoberfest hozott valami újdonságot, ez a tendencia nagyjából a 19. század végéig folytatódott. Ekkorra alakult ki a mai népünnepély jellege, a vidám „ereszdelahajamat” sörfesztivál.

1880-tól habzik a sör a korsókban, melyet 1600 pincérlány hord a vendégek elé. 1818 óta a hangulat fokozására mutatványosok és zenekarok is jelen vannak, így már semmi nem állja útját annak, hogy jól érezze magát az, aki imádja a jó bajor söröket, a ropogósra sült csirkéket, a szép bögyös „pipiket”, vagyis pincérlányokat.