Még a blogter-en kezdtem írogatni a kilencvenes években. A blogtert bekebelezte, vagyis inkább szétmarcangolta az Index, így a bloghu-n folytatódott a sztorizgatás. Eleinte még színes volt a paletta, aztán egyre inkább a chaveri alapon kezdett működni az írások megjelentetése.

A szerzők megírták kritikáikat a működtetők felé, de nagy ívben tettek Rájuk. Így aztán szép lassan elhagyták a teret. Végül már csak a moslék és a reklám maradt.

Maga az Index sem igyekezett a különféle pejoratív jelzőket megcáfolni, levetkőzni. Rossz irányba lendült. Vagyis a baj az, hogy egyáltalán lendült valamerre. Valaha, a kicsi szobából indult portál alapítói sem igazán ismernének rá az eredeti objektív szellemiségre, mert az már régóta nem jellemző. Unalmas, bulváros, ostoba „nőimagazinos” lett, üres bejegyzésekkel, erősen balos ideológiával átitatva. A blogos része pedig mára már ennél is rosszabb. Van olyan ismerősöm, aki valaha rendszeres olvasója volt az Indexnek, ma már rá se kattint. Azt mondja: „Minek? Ez a foslé folyik a többi bulvárcsapból. Már az Origo is olvasmányosabb!” S az az igazság, hogy egyet kell értenem Vele.

Az Indexes struktúra -úgy tűnik- bebetonosodott. Szerintem úgy fog kimúlni, mint anno a blogter, de addigra már senki sem fog érte könnyeket ejteni. Bedarálja az Origo, vagy egy új kormánymédia. Lehet, hogy a háttérben már történtek is erre vonatkozó tárgyalások. Hiszen tudjuk: A pénz beszél, a kutya pedig... töketlen.

Elnémulok. De ahogy sokan, úgy én sem hagyok űrt magam után. Az a napi néhány olvasó majd átpártol azokhoz, akik gyakran lopták tőlem a témákat, s a főoldalon, szerényebb megfogalmazásban tették közzé. Nem baj, nekem ez csak hobbi volt. A blogter viszonylag gyors megszűnése megtanított arra, hogy másutt is megosszam írásaimat, így biztosan nem vesznek el egy darabig.

Mivel pontosan látom, naponta tapasztalom, hogy milyen lesz a ma még nagyon ifjú, de hamarosan felnőtté váló, következő generáció, a manapság még divatos blogírásnak nem sok jövőt jósolok. Egyre inkább áttolódik az olyan közösségi színterekre, ahol nincs igény, és nincs is igényes tartalommegosztás, mert valójában tartalom sincs. A liberális „nevelés” által kiváltott negatív szellemi és lelki hatásokban, az értékek és a morál lezüllesztésében a mai magyar médiának jelentős bűne van. Igen az Indexnek is. Ráadásul azért ocsmány a dolog, mert túlélésének érdekében közben behódolt a központi ideológiának, holott tere lehetett volna egy demokratikusabb színtérnek. Persze ehhez igazi egyéniségekre lett volna szükség, akik viszont vagy elhúztak innen, vagy más szekerének továbbtolásába fogtak, vagy már meghaltak.

Sajnos olyan öreg vagyok, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor a blogok képesek voltak ideológiai, szellemi csatatereket teremteni. Csodálatos gondolkodók, fiatal értelmiségiek gyűltek össze és vitatkoztak, a szó igazi értelmében. Jó, volt egy-két paraszt is, de azok a kocsmákban is voltak/vannak. Ma már a „kurvaanyázás” se megy igazán, szellemi vetélkedésről meg már ne is beszéljek.

Búcsúzom. Hamarosan már itt sem leszek. Letészem én is a lantot. Már a vénségére meghülyült Benkő Dániel is átköltözött a túlvilágra.