Először éppen tíz évvel ezelőtt ünnepelték meg Budapesten (mondjuk nem értem, hogy miért nem Magyarországon?! Ja, mert Pesten bunkóbbak az emberek, mint vidéken?) az illetlenség világnapját.

Igen, mert ilyen is van. Ez alkalomból beszéltek, mert beszélni kellett az alapvető illemszabályokról. Mert ilyenek is vannak, vagy inkább voltak. Hiszen mára a fenenagy liberalizmusban elfeledtük, szinte az összeset. Ma már a pénz és vele megszerzett hatalmacska a lényeg, ez alakítja a mindennapi és a virtuális életet, diktálja a trendeket, brandeket, meghatározza a hétköznapi, netes és politikai kommunikációt. Akár idelent, vagy még lejjebb, -a tudják hol-, vizsgáljuk a helyzetet - folyton tetten érhető az unintelligens viselkedés.

Ma már nem illik illendőnek lenni, ma már a bunkó, pökhendi, kihanemén viselkedés az általánosan elfogadott norma, mondhatni kötelező. Ezt nem befolyásolja iskolázottság, vagy adott új és régi társadalmi rétegbe való tartozás. Nem. Egyszerűen a pénztől vagy épp annak súlyos hiányától ilyenné váltunk.

Mi lenne a feladat? Semmi. Nincs feladat. Vagyis van, de teljesen értelmetlen vele foglalkozni, mert Mammon hatalma sokkal nagyobb. Az ő diktatúrájában még a passzív ellenállásnak sincs értelme, s a nyílt harc pedig ugyanúgy hasztalan lenne.

Tehát? Mi, tehát? Ünnepeljük meg az illetlenség napját, vagyis szó szerinti értelmezésben: ünnepeljük meg minden nap, hogy mi magyarok -az infó szerint a budapestiek- bunkó parasztok vagyunk, akiket a világ számos pontján utálnak, mert még a legalapvetőbb illemszabályokat sem ismerjük.