William Randolph Hearst volt az amerikai üzletember megtestesítője.

Már az apukája is üzletember volt, több aranybánya tulajdonosa, Kalifornia állam demokrata párti szenátora. Így nem is kérdéses, hogy apuci rendesen megszedte magát. A kis William ebbe született bele, s eredetileg ügyvédnek szánták, ami a milliomos, fehérgalléros zsiványok között ma is kedvelt „szakma”. Épp a Harvardon tanult, amikor a családjukhoz került a The San Francisco Examiner nevű újság tulajdonjoga. William megkérte az apját, hadd vezesse ő az újságot. Az öreg George Hearst beleegyezett, s ezzel kezdetét vette egy sajtóbirodalom felépítése. Amihez nyúlt, az nyereségessé vált. Még a 30-as évek mély gazdasági válságából is sikerrel jött ki. Többek közt olyan „kis” újságírók publikáltak a lapjában, mint Mark Twain vagy Jack London. Nagyon tetszett neki és irigyelte a mi Pulitzer Józsefünk által kitalált bulvár stílusú sajtót, amit az amerikaiak csak sárga újságírásnak hívnak - névadója egy színes képregényfigura, mely műfaj akkor született.

William nem tudott beletörődni abba, hogy az ország nagy részén Pulitzer újságjait olvassák. New Yorkba ment és megvette a The New York Journal című lapot, hogy harcra keljen Pulitzer ellen. Ehhez még megvett harminc kisebb újságot, majd pedig a napilapok után magazinok kiadásába kezdett. Elcsábította a riválisaitól azok legjobb újságíróit, még a sárga kisfiút rajzoló grafikust is megszerezte. Mire teljesen felvértezte magát, addigra a magyar származású lapkiadó, betegsége miatt, visszavonult, majd csakhamar átköltözött a árnyak birodalmába.

William Randolph Hearst egy mega-sajtóbirodalmat hozott létre, mely a háttérből képes volt a politikai döntéseket is befolyásolni. Maga is próbálkozott a politizálással, de abban nem volt nagy sikere, az emberek nehezen fogadtak el egy demokráciáról és a munkásosztály jólétéről papoló milliárdost, aki nyíltan kérkedett is vagyonával. Miért ne tette volna? Ezt szokta meg. Beleszületett a felső osztályba. Hja, születni már akkor is, ott is tudni kellett.

A magánélete is olyan izgalmas volt, mint a munkája. Bár nős volt, s feleségétől, Millicent Veronica Willsontól öt gyermeke született, ez nem akadályozta abban, hogy egy afféle bensőséges, ám nyíltan vállalt barátságot ápoljon egy nála majdnem 35 évvel fiatalabb színésznővel, Marion Davies kisasszonnyal, aki Mr Ziegfeld társulatában kezdte a szakmát. Nem bizonyított, de a híres Hearst kastélyt is szeretőjének építtette.

William Randolph Hearst karrierje, élete, gazdagsága, szeretői megihlettek néhány írót is. Talán a legismertebb a Herman J. Mankiewicz és Orson Welles páros, akik teljesen egyértelműen céloznak arra, hogy történetük Az aranypolgár (Citizen Kane) főszereplőjét elsősorban William Randolph Hearstről formázták. Williet, ez annyira felbőszítette, hogy megpróbálta a film elkészültét akadályozni. Az RKO és a szerzők ellenálltak, így csupán a vetítések számát tudta befolyásolni. Mindettől függetlenül az 1941-ben készült alkotás bekerült „a világ 100 leghíresebb filmje" kategóriába. Orson Welles rendezése pedig igazi mestermű, tökéletesen adagolva benne a fekete mozik minden fűszere, esszenciája. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.