Arthur Fellig -vagy ahogyan világhírű lett: Weegee- egy teljesen más stílust képvisel, mint az alapvetően unatkozó Vivien Maier. Weegee szinte a vallásának tekintette a fotózást, ez volt a munkája, élete, megélhetése. New York sötét árnyai közt járt, s a valóság mocskát igyekezett megörökíteni, mert pontosan tudta, hogy az újságolvasók -perverz módon- imádják a gyakran brutális, realista képeket különféle bűnügyi- és baleseti helyszínekről.

Az eredetileg ukrán származású Fellig sosem tanulta a fotózást. Nem volt rá szüksége, mert tehetséggel bírt, szeme volt hozzá. Még egészen fiatalon segédnek állt egy vándorfotós mellé, majd pedig egy kiadóhoz került sötétkamrai technikusnak. 1935-től lett szabadúszó fotóriporter, aki az éjszakai New York (Lower East Side) utcáit járta és a rendőrségi rádiót hallgatta. Így mindenkit megelőzve elsőként érhetett a különféle események helyszínére és fotózott. Képeit a kocsija csomagtartójában berendezett minilaborban hívta elő, s a kész képeket annak a napilapnak adta el, aki aznap a legtöbbet fizetett.

Személyesen ismerte a New York-i alvilág fejeseit, de jó viszonyt ápolt a rendőrséggel is. A többi fotóriporterrel szemben Weegee sok előnyt élvezett, bejáratos volt mindenhová, de sohasem élt vissza lehetőségeivel. Világsztárok és piti bűnözők kerültek fényképezőgépe keresőmezőjébe, s igyekezett úgy ábrázolni őket, ahogy csak kevesen tehették. Saját stílust alakított ki, mely igen reálisan mutatta be New York éjszakai életének vidám, szomorú és megrázó pillanatait. Olyan volt Ő New York-nak, mint a szintén világhírű Brassaï (Halász Gyula) Párizsnak. Neki is remek képei vannak! Bár Ő inkább egy festőművész szemével fotografálta Párizs éjszakai világát. Akár ismerhették is volna egymást, de persze nem...

Weegee jelentőségét a negyvenes évek második felében kezdték felismerni. Három fotóját megvásárolta a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, s innentől kezdve hívták kiállításokra is. Az ötvenes években már tanított és több filmhez hívták tanácsadónak. Saját fotóalbumot is kiadhatott, s már neves újságok, magazinok megbízásait teljesítette.

Halála után felesége az egész életművét kutathatóvá tette, így sok remek fotográfia kerülhetett a nagyközönség elé - bemutatva a harmincas évek nagyvárosi éjszakai életét.

Egy kis érdekesség:
Élete, személye volt ihletője az 1992-ben készült Gyilkosság villanófényben című modern film-noir kriminek. A főszerepet Joe Pesci alakítja, s az alkotásban megjelenő fotókat tényleg Weegee készítette.