A kis Ottóka mindössze négy éves volt, amikor a család bahamai házvezetőnőjétől ajándékba kapott egy játékbabát, melyet Robertnek keresztelt el. A kissé fura, matrózruhás figura éjjel nappal társa lett a fiúcskának.

Ottóka szülei gyakran hallották, amint fiuk a babával beszélget, s különösnek tartották, hogy Ottó kérdéseire mindig egy idegen hang válaszolt.
Azt is megfigyelték, hogy gyakran dühös ordítás és furcsa zajok hallatszottak gyermekük szobájából, amit mindig a feldúlt szoba állapota követett. Ottó minden alkalommal Robertet, a babát nevezte meg elkövetőnek. Aztán egyik éjszaka arra ébredt a család, hogy Ottóka sikoltozik. Berohanva a szobába azt tapasztalták, hogy Robert baba a kisfiú mellkasán hever. Ottóka pedig elpanaszolta, hogy a baba fojtogatta őt. Eztán Robert a padláson landolt, s ott is maradt évtizedekig. Ottó közben felnőtté vált, festőművészként kereste kenyerét, s maga is családot alapított. A szülői ház újra megtelt gyerekekkel, de odaföntről a padlásról gyakran hallottak különféle zajokat.
Mikor Ottó jobblétre szenderült, a hagyaték részeként előkerült a furcsán megváltozott Robert baba is. Bárkinek, aki látta, rossz érzete volt vele kapcsolatban, így aztán Robert egy furcsa dolgokat bemutató múzeumba került. Ma is ott látható, sok-sok bocsánatkérő levéllel körülvéve, mert az a hír járja, hogy aki engedélye nélkül lefotózza, arra szörnyű átkot küld.

Aztán Don Mancini e fenti történetből 1988-ban megalkotta a Gyerekjáték forgatókönyvét, melyben a fröccsöntött, vörös hajú Chucky trancsírozza az embereket.