Először magam sem hittem, hogy még most, a 21. században is van egy könyv, amit a német családok ott tartanak a könyvespolcukon.

Ez a mű 1845 karácsonyára készült el, írója: Dr. Heinrich Hoffmann, aki főállásban a frankfurti elmegyógyintézet főorvosa volt. A könyvet a három éves fiának, Carlnak írta és rajzolta. Előszörre hosszú és cirkalmas címet adott tanmeséit tartalmazó könyvének, de végül a Kócos Peti lett a mű neve.

A féltucatnyi tanulságos történetből álló mesegyűjteményt -barátai unszolására- kibővítette és kiadatta. Óriási sikere lett. Rövid idő alatt kétezer példány lelt gazdára. A verses formában írt sztorik egyébként elég betegesek. Csupa horror, s bár a végük tanulsággal zárul, mégis inkább elborzasztóak. De a megjelenésének majd az újra és újra kiadásának idején ez nem volt annyira szokatlan. Visszaemlékezések szerint a könyvet az elmebetegek gyógyításánál is bevetette. A nyári színjátszó táborokban évek óta feldolgozunk belőle, s a gyerekek kifejezetten imádják. Az első -amit belevettünk a műsorba- a folyton ujját szopó kisfiú története volt, amit a rettenetes szabó végül egy ollóval levagdos. A második mese filmre került. Ebben a szerecsen fiú egy kicsit átírt változata lett az alapanyag. Idén a gyufával játszó kislány tragikus meséje került színpadra. 

A második kiadás már -láthatólag- nagyobb nyomdai odafigyeléssel történt. Kidolgozottabbak a képek, a tipográfia is javult és a mesék számát tízre emelte a szerző. Ma nagyjából ezt a verziót ismerik és szeretik a németek.

A Kócos Petit sokan feldolgozták. Több színházi projekt is született. Híresnek mondható a The Tiger Lillies angol punk zenekar produkciója, amit itthon az Örkény Színház licencelt.

Mindennek ellenére a Kócos Peti még ma is menőnek számít, újabb és újabb kiadásokat ér meg. Hogy van -e itthon megfelelően fordított verziója azt nem tudom, inkább a saját fordításaimat használom.