Amikor ( az már igen régen történt) autót vásároltunk, először majdnem Fordot vettünk. Szerencsére a helyi kereskedő annyira bunkó volt, hogy hamar átmentünk egy másik márka szalonjába, ahol nagyon kedvesek voltak és igazi üzletemberek ültek, így végül ott vettük meg szeretett kicsi kocsinkat.

A Ford már egyébként sem az a márka, amire büszke lehetne a születésnapos Henry Ford - hiába néz ki jól az új Mustang. Még kicsi volt, de már kiderült, hogy hihetetlen érzéke van mindenféle mechanikus masinához. Szétszedte őket, aztán összerakta, majd újragondolva maga is csinált néhányat.

Az első kocsiját, egy két hengeres, négy lóerős, etanolhajtású járgányt 1896 júniusában készítette el, mely 40 km/órás sebességgel tudott „száguldani”. Hét év múlva már megalakult a Ford Motor Company, s belekezdtek az autógyártásba. 1920-ban már napi 1000 darab jármű gurult le a futószalagról, hála a magyar Galamb Józsefnek.

Ford egyébként végletes személyiség volt. A munkásait imádta, de nem volt szocialista, s nem fogadta el a szakszervezetek létjogosultságát, sőt. Nyíltan utálta a zsidókat, ezért később, Adolf Hitler ajándékaként át is vehette a Német Sas-rend Nagykeresztjét. Hitler így nyilatkozott Fordról a Detroit News újságírójának: „Henry Ford ösztönző erőt jelent nekem!”

A kitüntettek között ott volt még: James D. Mooney, a General Motors alelnöke, és Thomas Watson, az IBM elnök-vezérigazgatója is. Hm... Az amerikai nagykapitalisták listáján már akkor sem szerepelt a világbéke című célfeladat. Ford németországi leányvállalata teherautókat gyártott a Wehrmacht részére, a szintén németországi vegyi érdekeltségük pedig az IG Farbennek dolgozott be. A többit már nem is sorolom. A lényeg: hogy profitot hozzon az üzlet. Persze senki ne gondolja, hogy ez ma, a 21. században másképp menne. A cél szentesíti az eszközt! Ugye nem ért senkit váratlanul ez a hír?

Aztán a háború után Ford hirtelen antifasiszta lett, s tagadta, hogy valaha csúnyákat mondott volna az izraelita vallásúakra, vagy bármit is tett volna azok tömeges elpusztítása érdekében. Persze már mindegy. Valószínűleg nevetett az egészen és utolsó gondolata is az volt: „Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.”