Sok helyen úgy említik, mint a magyar származású zsenit, aki megreformálta a művészetet.

Nekem ezzel a következő problémáim vannak. Warhol nem volt magyar származású, hanem ruszin. Az igaz, hogy a település, ahonnan a szülei kivándoroltak, akkor még Magyarország területén feküdt.

Zseninek sem tekintem, de azt elfogadom, hogy bizonyos értelemben új szemléletet, stílusirányzatot indított el. A pop-art már a kezdetekor is közönségsikert aratott, míg a reklámgrafikus szakma húzta a száját. Warhol eleinte nem is talált támogatókat, csupán rajongókra, követőkre és barátokra lelt.

A pop-art műfaj -mely szerintem a nyugati társadalmak ellenkulturális szellemiségének vizuális lázadásaként is felfogható- az ötvenes évek elején született meg, ráadásul Angliában. Az alapelgondolás -mely egyébként nem Andy Warhol nevéhez köthető, hanem Robert Rauschenberghez- arról szólt, hogy a legközönségesebb használati tárgy is lehet műalkotás. Warhol csavarintott a gondolaton, s megteremtette a közönséges dolgok egy másfajta szemszögből vizsgált és ábrázolt műfaját. Ezt tették mások is, akik szakítani kívántak az addigi vizuális művészetek megszokott irányzataival, s ezáltal további technikai megoldásokat teremtettek a pop-arton belül.

Iskolái után 1949-ben költözött New York-ba, s elhatározta, sikeres reklámgrafikus lesz. Első, nem hivatalos kiállítása 1952-ben volt, de a reklámszakma még ekkor is ferde szemmel nézett Rá. Nem eltérő nemi beállítottsága volt a probléma, hanem a fura látásmódja, ahogy kifigurázta, kifordította, szétszedte majd saját stílusában újra összerakta a már megszokott és szinte unalmassá vált grafikai látványvilágot. 

A hatvanas évek elejére az új trend, az amerikai pop-art kezdett nagyon menővé válni. Sok fiatal cég már Warholt választotta grafikusának, karrierje felfelé ívelt. Tökéletesítette a grafikai technológiát, saját szitanyomatos sokszorosítási eljárást dolgozott ki.

1962-ben "alkotta meg" a Cambell-féle paradicsomleves konzervet ábrázoló -mára ikonikussá vált- plakátját. Szerintem nem is a kép a lényeges, hanem az a mögöttes gondolat, ami bármit eladhatóvá tesz, ha a megfelelő körítéssel, vagy meglepően új stílussal kínáljuk. Az óriásira felnagyított leveskonzerv képe ezért lett annyira ikonikus. Ezután már Andy Warhol bármit alkothatott, vették, mint a cukrot. Grafikái olcsón, gyorsan, tömegesen előállított tucattermékek voltak magas áron értékesítve. A kínálat találkozott a kereslettel. 

A 60-as évek közepétől a film is érdekelni kezdte. De szerencsére témái és stílusa nem vált széleskörben kedveltté. Alkotásai többnyire az unalomról, a homokosokról, a férfi nemiszervről szóltak.

A következő évtized a pop-art népszerűsítéséről, új technikák kutatásából állt. Warhol nevet, rangot és nagy vagyont szerzett a szakmában, így lehetősége nyílt a fiatal tehetségek felkarolására is. Ez akkor volt szerencsés, ha a fiatalember inkább a fiúkhoz vonzódott, vagy legalábbis nem volt elutasító a "hátsó szándékkal" szemben. 

A nyolcvanas évekre Warhol és barátai stílusa már teljesen elfogadottá, kedveltté vált. Hangulatuk széles skálán mozgott, az egészen viccestől a megdöbbentően felzaklatóig terjedt. Egy picit talán megszokottá és néha unalmassá is vált, ahogyan az lenni szokott. Ráadásul az alkotók köre is összezsugorodott, az alig tucatnyi művész felosztotta egymás közt a piacot.

A számítógépek széleskörű grafikai alkalmazásával az erdeti pop-art a művészeti galériákba szorult vissza. Ezt már Andy Warhol nem érhette meg, mert 1987-ben egy szerencsétlen orvosi beavatkozás közben átlépett az árnyak birodalmába.