Sajnos nem vagyok oly szerencsés, hogy személyesen ismerjem a ma 89 éves Sajdik Ferencet. Isten éltesse még sokáig!

Akinek nem rémlene a név, annak csak annyit mondok: Pom Pom. Vagy a nagy Hohohohorgász. Vagy a folyton csokira éhező Gombóc Artúr. Mind Ő rajzolta. Na ugye, hogy ismerős mindenkinek!

Már picurka fiúcska korában is tréfás rajzokat alkotott. S mert a családi közeg vidám volt, a humor és a nevetés szinte átitatta a lelkét. A papáját híres zsokéként jegyzi a lexikon, a mamája pedig balerina volt. Ez már önmagában is vicces. A kis Ferike az iparrajziskolában kezdett tanulni. Végül nyomdai litográfus lett, s a nyomdában találkozott a karikatúrával is. Ekkor kapott ihletet. Vagy gellert? Nem tudni... Az ötvenes évek második felétől lett a Rádió és Televízió Újság rajzolója. Kisfiúként imádtam a vicces, rajzos heti műsorajánlóit, ahogy pár egyszerű vonallal megteremtette a humoros atmoszférát.

Közben azon munkálkodott, hogy bekerüljön a Ludas Matyi című „vicclaphoz”, bár -szerintem- sokkal több volt az egy egyszerű vicclapnál. Ott is imádtam a rajzait, szerettem az abban megjelent intelligensen humoros írásokat, mert akkor még létezett a művelt vicc, ami ötletesen, szellemesen volt tréfás. Hát ez a mai... Na inkább hagyjuk.

Sajdik Ferenc addig-addig hordta karikatúráit a Ludas Matyi szerkesztőségébe, míg végül belső munkatárs lehetett. De micsoda remek társaság gyűlt össze abban az épületben, mely valaha kupleráj volt, aztán a Ludas Matyi szerkesztőségének adott otthont! Édesanyám rendszeresen vásárolta, én meg -bár akkor még nem mindent értettem- de elolvastam és szerettem. Kikre is emlékszem? Peterdi Pál, Ősz Ferenc, Galambos Szilveszter, Szűrszabó József, Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Krenner István, Somogyi Pál, Szilágyi György.

Aztán a Ludas Matyi szétesett. Sajdik a könyvillusztrálás és a rajzfilm felé fordult. Szerintem legalább négyszáz könyvnek Ő az illusztrátora. De lehet, hogy kicsi számot mondtam. Volt egy remek „bontottcsirkés” reklám, azt is Ő rajzolta, de a tv-torna bevezető képsorai is az Ő munkája. Hogy lengedezett a csilláron kapaszkodó fickó lába! A rajzfilmes műveknél Csukás István neve megkerülhetetlen, hiszen a szereplők és a vidám történetek kiagyalója mégiscsak Ő, viszont tökéletesen életre keltik a figurákat Sajdik Ferenc rajzai. A remek és bájos Pom Pom, a megunhatatlan Hohohohorgász generációk sorába fog beleégni, mert jó. De nekem mégis Gombóc Artúr a kedvencem, mert ő is imádja a csokoládét, melyről így vall: „Milyen csokoládét szeretek? A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.”

Hiszem, hogy -bár nem ismerem személyesen Sajdik Ferencet- ilyen kedvesen szeretni való figurákat, látványvilágot csak imádható művész készíthet. Köszönet érte Neki, és adjon a Teremtő hatalom a számára még oly sok évet, amennyit csak lehet.