2019. sze 23.

Mese a Nokia cégről

írta: Clodovicus S. Carolus
Mese a Nokia cégről

A Nokia elég régi vállalat. 1895-ben alakult, s bármilyen hihetetlen, akkor még nem voltak mobiltelefonok. Se tévé, se számítógép. Könyvek voltak és könyvtárak, s a sok könyvhöz cellulóz kellett. Na ezt gyártotta kezdetben a Nokia, Fredrik Idestam tulajdonos vezetésével a finnországi Tampere város mellett. Később az egyesített céget átköltöztették a Nokianvirta folyó melletti Nokia városába.

A malmokkal belevágtak az áramtermelésbe, bekebeleztek egy kaucsuk termékeket, például gumikalucsnikat előállító üzemet, bekábelezték az oroszokat, vagyis egyedüli beszállítóként rengeteg kábelt szállítottak az Orosz Birodalomnak. Egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, a hadiipar is igénybe vette jó néhány terméküket.

 

1967-ben már annyi mindent gyártottak, hogy felsorolni sem lehet. Többek közt papírárut, cipőket és gumicsizmát, tévét, elektromos alkatrészeket és egy csomó minden mást. A 70-es évekre kifejlesztették a gépkocsikban használható rádiótelefonokat, 1978-ban 100%-os lefedettséget értek el. A kilencvenes évekre a cég túl nagyra nőtt ahhoz, hogy működése stabil lehessen. A különböző üzletágakat leválasztották, önállósították, hogy a cégközpont teljes mellszélességgel a telekommunikációra tudjon ráfeküdni. Azt nem is sejtették, hogy a mobiltelefon biznisz ilyen hatalmasra növi ki magát. A 2000-es évek elejére a Nokia a világ legnagyobb mobilgyártója lett, a Nokia 1100-ából 200 millió darabot adtak el. Ha valahol felcsendült a jellegzetes csengőhang, mely Francisco Tárrega 19. századi spanyol zeneszerző egyik 1862-ben gitárra komponált Gran Vals című művéből való, mindenki tudta, hogy egy Nokia telefon lapul valaki zsebében. Egy Nokia telefon volt a világon az első, melyről az első kereskedelmi GSM hívást indították.

 

 

A Symbian operációs rendszert lecserélve végül mobilos üzletágukat eladták a Microsoftnak, ami olyan nagyon azért nem lett sikeres. Csaknem húszezer embert kellett elbocsátaniuk. Az androidos telefonokkal szemben nem igazán tudott versenyezni, jöttek a divatos, „hűdeszardemenőésdrága" iPhone sorozatok, gyártóként tarolt a Samsung, majd egyre több új szereplő jelent meg a piacon, akik szép nagy szeleteket tudtak kihasítani a nagy tortából. A Nokia kiszorulni látszott. Miután sikerült megszabadulniuk a Microsofttól, a cég 29 milliárdos ára alig érte el a 11 milliárdot. Felismerve a helyzetet, a gyártási jogokat eladták a kínai HMD Global nevű cégnek, akik 2017 óta Androidos Nokia telefonokat gyártanak, s egyre inkább sikerül befúrniuk magukat a nagyok mögé. Hálózatépítésben a világ második helyén áll a Huawei mögött, a telefonok eladási mutatója szerint csupán az ötödik, s a második félévben volt is némi visszaesés. Nyilván, a jövőt alakítja az a tény is, hogy a Huawei mobilok legújabb generációja még Android alapon, de már nem a Google hátterével került a piacra. Majd kiderül. Az bizonyos, hogy a legszerethetőbb, legtökéletesebb telefonom egy Symbianos Nokia volt, az első tévénk egy ITT-Nokia, mely több mint 15 évig működött tökéletesen, s azóta sem láttam olyan gyönyörű képernyőjű készüléket, az első walkman-ünk is ITT-Nokia gyártmány volt, sőt, a legelső videomagnónk is tőlük jött. Szóval nekem a Nokia -bár tudom, hogy ez Nokia már nem az a Nokia- mindig is a kedvencem lesz.

nokia-mix.jpg

Szólj hozzá

történelem android izébigyók