avagy: Honfi, Himfy, Kanfi

Per Sanyi? Kérdezhetnék, de hát mégsem írhatom így, hogy Kisfaludy Sándor, aki végigszerette európát. Pedig de.

Az általános életrajzot nem ismertetem, csak annyit említek meg belőle, hogy a híres költő már gyerekkorában is nyughatatlan természet volt. Aztán -mivel az ügyvédi munkát unalmasnak látta- kalandvágyból katonának állt. Hej, ez aztán az élet, a katonaélet! Mutatós legény volt az uniformisban, vitézsége pedig nem csak a hadi gyakorlatok terén, hanem a női szívek, vagy inkább ölek meghódításában is kiemelkedett, vagy inkább ágaskodott. No, e vitézség eredménye -többek közt- Gyopáry Anikó kisasszony megejtő megejtése, melyből egy kis faludi, vagyis Kisfaludy született. Ám a hódító hamar lelépett, s fellépett a ranglétrára, egészen Bécsig, a testőrségig kapaszkodva. Bécs! Az ám a város annak, ki habzsolni óhajtja az élvezeteket. Elszédítették a művészetek, s maga is kedvet kapott, hogy a költészet mellett mindegyikbe belekóstoljon. Mellette a mi Sándorunk bálról bálra libbent, s bódítóan hódított. A nők kedvence lett, Krisztina főhercegasszony még arany zsebórával is megajándékozta, amiért... Amiért... Ám a poéta inkább a művészet felé hajlott. Így csavarta el fejecskéjét a híres olasz származású Maria Medina-nak, aki férje oldalán balettozott a bécsi operában.

A láng egy esztendeig lobogott, s a költő elmélyülhetett -az egyebek mellett- a klasszikus itáliai művészetekben. Szerelme kedvéért olaszul tanult, s hamarosan Tasso költeményeket fordított magyarra. De az aranyéletnek hamar vége szakadt. A testőrséget több ok miatt feloszlatták és a hadseregbe sorozták. Azt gondolta a mi Sándorunk, hogy ha tán megfelelően megházasodna, akkor elkerülhetné a hadi ösvényeket. Testvére „kinézett” számára egy üdécske és gazdag, nagyon gazdag teremtést, a Szegedyek Róza lányát. Haza is látogatott miatta, de csak a sokadik alkalomra sikerült az első randi. A kis Rózi, mindössze tizenhét éves, nem vágódott gerincre a testőrtiszttől. Tetszett neki a poéta, de piéta, a lánykérésre nemmel felelt. Sándort feldúlta a dolog, s a sümegi kocsmában felrúgva az úri jellemet, egy falusi fruska szemében avagy szoknyája alatt lelte meg a kellemet.

Végül bizony hadrendbe állt, s menetelt Milánó felé. Bánkódott rossz sorsa miatt vagy egy napig. De az útjába kerülő lányok, asszonyok és fürge ujjak hamar feledtették vele a gondokat. Milánóban is hamar kiderült, a szerelem nemzetközi nyelv. Ledönt az korlátokat és bárónékat egyaránt. De a tiszturakat kifüstöli a nagy Napóleon, s hadifogságba jut. Itt is pocsék neki úgy két napig, de aztán hamar enyhülést talál a helyi leánykák intézetében. No meg a szálláshelyével szemközti polgárházban. Az utca másik oldalán szerelem szövődik. De úgy tényleg. Semmi izé meg etyepetye. Ekkor kezdi el írni a Himfy verseket, a kesergő szerelem dalait. Ám a szép Caroline bácsikája nem nézi jó szemmel a magyar vitéz közlekedését a házában. Befolyással bír, így eléri, hogy a magyar tiszteket küldjék szépen vissza oda, ahonnan jöttek. Pá, Caroline! Hazafelé megállnak egy időre. A város a szép Klagenfurt. Poétánk itt is sokat ku... barátkozott. Pepi grófné halmozza el sok-sok éjjel kéjjel. Együtt szöknek aztán Sopronig, a férjjel együtt.

Sándor csakhamar leszerel, de újabb harcba kezd. Szegedy Róza kezéért és a hozzá tartozó vagyonért indul csatába. A kislány huszonkét esztendősen a gyámságból kíván menekülni, s kapóra jön a költő házassági terve. Naná, hogy igent mond, s 1800 januárjában megkötik frigyüket. Innentől kezdve a kanfi lecsillapodik, s helyére lép a Himfy. Álnéven jelenteti meg verseskötetét, mely botrányos sikert arat. Közben azon agyal, hogy hiába az igyekezet, nem jön az a gyermekáldás. Róza 1832-ben hal meg, de rá két esztendőre a költő ismét házas ember. Csupán negyven év a korkülönbség! De abban bízott, hátha most születik egy törvényes baba. De nem. A fiatalasszony csúnyán megfázik és újra özveggyé teszi Sándor bácsit. Egy baleset következtében vállát töri, de Teri, az unokahúga gondosan ápolja. Hetven esztendősen még eljátszadozik, csupán a gondolattal, hogy nőül veszi a fiatal lányt, de Kisfaludy Teruskával ez a frigy sosem köttetik meg.

Innentől kezdve visszavonultan él, néha politizál, polemizál, és favorizál, mégpedig a magyar nyelvű színjátszást és az irodalmat. Költészete felett kissé már elszállt az idő, s az ifjú titánok, köztük Petőfi, csak tiszteletből gondolnak rá jó szívvel. 1844-ben költözik el a túlvilágra. Végleg megállapodott.