...

Henry az apja fia volt, és eljött az idő, hogy elhagyja az iskolapadot, és folytassa apja szakmáját, a gobozást, amely, kihalófélben lévő szakma lévén, kihalófélben volt.

- De apa, a gobozás kihalófélben lévő szakma - mondta ifjú Henry, az ifjú fiatalember. Az apja, Harry gyorsan így felelt:

- Ne ellenkezzél, Henry. Dédatyáid és ükatyáid és a korábbiak énelőttem is mind gobozók voltak, és ez tény. - S e szavakkal közelebb húzta tuskólábát a tűzhöz.

- Meséld csak el megint, apa, hogy honnan vannak ezek a remek tuskólábaid, csak nem egy gobozóversenyen nyerted? - mondta az ifjú fiatalember, az ifjú Henry.

- Miért kérdezősködsz állandóan a tuskóim iránt, fiam? - mondta Harry bátorítólag Henrynek.

- Mert imádom hallgatni ezt a történetet, apa. És különben is, nincs mindenkinek valódi nyomorék apja.

- Bizony, merem állítani, van abban valami, amit mondsz - jelentette ki Henry, büszkén legeltetve szemét a fián, s közben magában arra gondolt: "Hát ha láttam már gobozót, ez a fiú bizony az!" , márpedig látott.

- Golfozó akarok lenni , apa - mondta Henry reménykedő kacaj nélkül.

- Gobozó vagy, fiam, szokjál ehhez hozzá - mondta Harry atya.

Másnap Henrynek nyoma se volt az undorító kis nyomortanyán, és Harry atya aggódni kezdett.

- Ez nem vall a fiunkra, mama - mondta a derék vén banyának, aki velük lakott.

- A kesely pohassza meg az ángyélusát - válaszolta a mama tájszólásban.

Amint már ki is találtad, a kis fiatal Henry elszökött hazulról, világgá menni

- Majd én megmutatom annak a tuskónak - mondta Henry magában, mert éppen nem volt nála egy sem. Tudod, az történt ugyanis, hogy Henry, a fiatal ifjú nem talált sehol golfozói munkát, pláne nem a golfszakmában....

John Lennon : Henry and Harry