Kisfiúként nekem a Pinokkió volt az első színházi élményem a kaposvári Csiky Gergely Színházban a 70-es években.

Aztán színészként, rendezőként, dramaturgként többször megtalált, s mindig örültem a Vele való találkozásnak. Gyakran hallottam, hogy itt-ott-amott elővették, leporolták. 2002-ben Roberto Benigni készített egy változatot, mely szerintem drámaian pocsék lett, szánalmas kísérlet. Idén ősszel valamelyik fővárosi színház modernizálva tűzte műsorára. Nem tévedtem, mert a produktum a Játékkészítőre hajaz, ami egy nagy fos volt. Lehet ezt szépíteni, de ha valaki nem tud gyermekeknek szóló igazi mesejátékot csinálni, akkor inkább ne tegye, mert nagyobb kárt okoz. Karácsony előtt ismét lesz egy premierje a Pinokkiónak. Matteo Garrone rendező gondolta újra a fabábú történetét, s az olasz filmalkotásban Roberto Benigni szerencsére már nem Pinokkiót, hanem Gepetto mestert alakítja. A bemutatkozó részlet szerint sokat dolgoztak a digitális festők, mert tele van effektekkel. Talán az eredeti -még szerethető- történetből is maradt valami. Majd meglátjuk.