2017. aug 25.

Dr. Karafanda fogadása

írta: Clodovicus S. Carolus
Dr. Karafanda fogadása

avagy: az első magyar sci-fi képregény 1956-ból

2050. május 15-én a Nemzetközi Tudományos Akadémia az alábbi felhívást tette közzé:

„Figyelem, figyelem! Elérkezett az ideje, hogy létrehozzuk a csillagászati megfigyelésekre és emberi tartózkodásra is alkalmas mesterséges holdat! Hogyan szállítsuk a Föld vonzáskörének határára a műbolygó alkatrészeit, vajon kiállja-e a próbát az űrbéli szerelők részére tervezett ruha! - mindezek még megoldatlan kérdések. Olyan embert keresünk tehát, aki hajlandó egy önműködő rakétában felröppenni a világűrbe... Csak az jelentkezzék, aki hajlandó akár az életét is feláldozni a tudomány szolgálatában.”

Így kezdődik az első magyar tudományos fantasztikus képregény, mely a Szivárvány Kiskönyvtár gondozásában jelent meg 1956-ban. Szerzőpárosa Rónaszegi Miklós és Zórád Ernő.
A Dr. Karafanda fogadása címet viselő füzetecske azért különleges, mert úttörő módon nyitott lehetőséget a későbbi sci-fi képregény szerzőknek itt, ebben a parányi országban.

 magy_scifi_elso.jpg

A szerzőkről, dióhéjban. De tényleg.

Rónaszegi Miklós (1930.06.05.-) neve egybeforrt a Delfin Könyvek sorozattal, melynek köteteit magam is „fogyasztottam”. De ha a Kismaszat és a gézengúzok című filmet említem, akkor szintén Rá kell gondolnunk, hiszen az Ő regényéből készült. A szerencsére még élő író, szerkesztő egész életét az irodalomnak szentelte. Írt tudományos fantasztikus regényt éppúgy, mint indiános történetet, vagy kalandos, történelmi irodalmat. Csaknem harminc regény címoldalán olvashatjuk a 87 esztendős irodalmár nevét.

Zórád Ernő (1911.10.16.-2004.06.08). Festőművész, grafikus, képregényrajzoló. A „precíz bohém”, a Tabán megörökítője. Képregényeivel a műfajt igazi művészetté emelte. A Dr. Karafanda fogadása című 16 oldalas füzetecske 1956-ban jelent meg, ám még nem az igazán klasszikus, szóbuborékos képregény volt. Abban azonban az első helyre tehető, hogy ez volt a magyar tudományos fantasztikus irodalom legkorábbi képregényes kiadványa. Mindössze 50 ezer példány készült belőle, de szerencsére egy, az enyém.

A történet ma már kissé egyszerű, ám bújtatottan igyekezett a tudományos oktatásra. Zórád rajzai pedig még bizonytalan naivsággal próbálják bemutatni a 21. század technikai fejlettségét. Nyilván a ma alkotó képregényrajzolók sem igazán sejthetik, milyen is lesz a világ 100 esztendő múlva, de ha akkor még létezik értelmes emberi civilizáció e bolygón, akkor ugyanúgy megmosolyogják a ma alkotásait, ahogy mi tesszük a 20. század időnként bolondos, jövőképet bemutató grafikáival.

Szólj hozzá

irodalom magyarország művészet