Ez volt a hivatalos jegyzékszáma a Hindenburg léghajónak, mely a náci Németország technikai fölényét volt hivatott kifejezni.

Sikerült is neki egy darabig.

A hajó építése 1931-ben kezdődött, s mivel tudták, hogy héliummal kell megtölteni, ezért nagyobbra: 198 ezer köbméteresre tervezték.
Az építéséhez a korábban katasztrófát szenvedett Brit R-101-es léghajó alumínium alkatrészeit is felhasználták, s impozáns méretei ma is a világ legnagyobb emberkéz által épített repülő szerkezetévé emelik. Hossza 245 méter, legnagyobb átmérője 41 méter. Mivel az amerikai gázmanipuláció miatt lehetetlenség volt a semleges hélium beszerzése, így végül a bizonytalan hidrogénnel töltötték fel. Legnagyobb sebessége óránként 135 km/óra, de a 125-ös átlagot simán tudta. Hugo Eckener kapitány igyekezett minden jelentős problémára megoldást találni, hiszen legfőbb célként a kontinensek közötti gyors szállítást és utazást tűzte ki.

Első hivatalos felszállása 1936. március 4-én Friedrichshafenben történt, majd ugyanezen év májusától megkezdődött a rendszeres járat. Lakehurstből Frankfurtba átlagban két nap alatt tette meg az utat, s ez 450 dollárjába került annak, aki ezt választotta az óceánjárók helyett. A Hindenburgon való utazás, igazán luxusnak számított. Az ellátás, a szállás a kor igényeihez képest pazar volt.

Az utolsó útja pedig 1937. május 6-án történt. Ekkor következett be a katasztrófa, melyet egy csúnya vihar fékezhetetlen villámlásai okoztak. Azóta többször újramodellezték Lakehurst-i leszállást, s arra az eredményre jutottak, hogy a katasztrófát több összetevő együttes jelenléte okozta. A fedélzeten tartózkodó 97 emberből 35-en lelték szörnyű halálukat. A többiek csak azért menekültek meg, mert kiugrottak a lángoló léghajóból.