1898 után az amerikai terjeszkedés átterjedt Kubára is.

Roosevelt elnök utasítására igyekeztek a kubai vasérc telepeket feltérképezni és kihasználni. Jennings Cox bányamérnök vezetésével indult meg a munka, aki maga és munkatársai részéről a legkeményebb munkát követelte meg. Kelet Kubában a Sierra Maestra hegyeknél indult meg az első komolyabb kitermelés. A legközelebbi kis porfészek Daiquiri városka volt, ahol a kemény munkanap végén csupán két szórakozás adódott: az ősi foglalkozást űző lányok igénybevétele, illetve a kemény piálás. Az utóbbihoz nem sok alapanyag szolgált, gin, whiskey és a helyi főzetű nem túl jó minőségű Bacardi Carta Blanca rum, ami annyira pocsék volt, hogy még a kubaiak sem itták tisztán.

A munka jól ment, és egyik napon váratlan ellenőrzés érkezett a központból. A bányavállalat igazgatója, katonai felsővezetés, politikai összekötők. Cox szorult helyzetbe került, mert tudta, hogy itallal kellene őket kínálni, de épp akkor csupán a helyi -már említett- rum volt elérhető. Maga sem vetette meg a jóféle párlatokat, a jéghideg koktélok mindig ellazították. Egy gyors ötletelés után -összeöntötte, ami volt- kikeverte a vendégeknek a híres Jennings Cox féle Daiquiri koktélt.
Alapjául a helyi Bacardi rum szolgált, tett bele lime levet és néhány kanál vaníliás nádcukrot. Tört jéggel összerázta, koktélcseresznyével feldobta és kínálta.
A vendégek néhány pohár elfogyasztása után gyönyörűnek látták a világot, még maga Cox is megszépült a szemükben, pedig..., szóval, vidáman és elégedetten távoztak, s világhírűvé tették vendéglátójuk kiváló koktélreceptjét.

A későbbiek folyamán ötféle al-változata terjedt el, de alapvetően keletkezésétől fogva az eredeti 3-2-1 arányú receptúra alapján készül.

Hozzávalók:
2 rész Bacardi fehér rum
1 teáskanál vaníliás nádcukorszirup
fél lime leve
jégdara

Shakerbe az egészet, összerázzuk és szűrve hideg koktélospohárba öntjük. Lime szelet vagy koktélcseresznye kiválóan díszíti. Egyszerű és nagyszerű, s ráadásul csalafinta, mint a...